Kihal-e az újságírás a bekerített interneten?
Az utóbbi időszakban egyre szembetűnőbb, hogy az újságcikkek alatt a szerkesztőségek gombokat helyeznek el, amelyek kérik az olvasókat, hogy az adott lapot a Google keresési találataiban előrébb sorolják. Ez a gyakorlat nem véletlen, hiszen a keresőmonopólium – amelynek dominanciáját a Google képviseli – arra törekszik, hogy saját mesterséges intelligenciájával, azaz AI-alapú alsóbb szintű találataival csökkentse a portálok látogatottságát, így azon médiaszolgáltatók reklámbevételei is jelentősen csökkennek.
Legutóbb a Google Discover hírajánló motorjába bevezettek olyan változásokat, amelyek következtében hátrébb sorolták, vagy akár teljesen eltüntették azokat a weboldalakat, amelyeket a rendszer kattintásvadásznak minősített. Ezzel a lépéssel jelentős forgalomcsökkenés következett be több, köztudottan jobboldali portál, mint a KESMA, az Origo és a Mandiner esetében. Míg a kattintásvadászat kialakulása miatt nem érzem szükségét, hogy a jobboldali média sorsáért aggódjak, fontos észben tartani, hogy hasonló mechanizmusokat a Facebook is alkalmazott, jutalmazva a figyelemelterelő gyakorlatokat, amely végül az objektív riportálás arányának csökkentését eredményezte.
A Hírkereső és a Kapu híraggregátorok tulajdonosa, Holló Gábor készített nemrég interjút, ahol elárulta, hogy jelentős támogatást nyújtott a Tisza Pártnak, és elmondta azt is, hogy algoritmusait úgy módosította, hogy kiszűrjék a kormánypropagandát. E nyilatkozat nemcsak a támogatói körét, de az oldal ca thuật chínhát is felfedi, amely arról tanúskodik, hogy a politikai érdekek mértéktelenül befolyásolják a sajtó tartalmát.
A modern információs technológia világában az információs portálok harca még nem dőlt el, de az már nyilvánvaló, hogy a hagyományos lapok világa a digitális platformok árnyékában háttérbe szorulhat. A folyamat során a sajtó tulajdonképpen átadta a dominanciáját a Google-nak és a Meta-nak, amelyek a felhasználói élmény fokozására és a kattintások maximalizálására összpontosítanak.
Ez a helyzet odáig vezetett, hogy az újságíróknak nemcsak a saját szerkesztőjüknek, hanem két algoritmust is ki kell elégíteniük, ami komoly nyomást gyakorol a tartalomra és a médiakörnyezetre. A Google és a Meta nem tekinti a hagyományos újságírást kitüntetett feladatnak; számukra a hírek mind egyszerűen tartalomforrások, amelyek célja a felhasználók megtartása.
A jövő valószínűtlen, ha nem rendkívül radikális tengelyváltoztatások lépnek érvénybe az online médiában. A szakértők a „Google Zero” szcenárióval számolnak, amelyben a keresőmotor nem küld forgalmat a portáloknak. Ilyen viszonyok között az újságírók számára lehetőség nyílhat saját platformon történő profilépítésre, hiszen a globális „alkotói” gazdaság már most 250 milliárd dolláros részesedéssel bír.
Mindeközben a média függetlensége és a technológiai óriásoktól való függőség egyre égetőbb kérdések, amelyek jövője a hazai politikai tájhoz és a világszinten tapasztalható átalakulásokhoz kapcsolódik. A Tisza Párt győzelme pedig újabb aggodalomra ad okot, hiszen a korábban kormányellenes médiatermékek jövője is kérdésessé válhat a támogatások fényében. A helyzet tehát komoly kihívások előtt áll, és komolyan mérlegelni kell, hogyan szabadíthatnánk meg magunkat a globális techóriások béklyóiból.
A kérdések sorozata, melyek a médiában most felmerülnek, egyre sürgetőbbé válnak, és tükrözik a modern információs társadalom kihívásait: vajon a jövőben az újságírás képes lesz-e megtartani relevanciáját, vagy lehúzhatja a rolót, mint sok más hagyományos ipar a digitális forradalomban?
