Harminc év elteltével: Kokó ünneplése hazatérve
2026. augusztus harmadikán, a magyar ökölvívás egyik legfényesebb ékköve, Kovács István, közismertebb nevén Kokó, hazatérve a görögországi nyaralásából egy megható, ám váratlan fogadtatásban részesült. Az esemény színhelye a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér volt, ahol szeretett családja és a Magyar Ökölvívók Szövetsége tagjai várták őt, hogy együtt ünnepeljék az atlantai olimpiai aranyérme harmincadik évfordulóját. Az olimpiai bajnok érkezése hatalmas örömöt váltott ki a helyszínen összegyűlt bokszolókból, edzőkből és rajongókból.
A nagy pillanat és az emlékek felidézése
Kovács István már korábban is világ- és Európa-bajnokként indult a 1992-es barcelonai olimpián, de az aranyérem elmaradt, amikor a döntőben a felfokozott elvárások alatt észak-koreai ellenfele, Csoj Csol Szu megállította őt. E vereség annyira megviselte a fiatal bokszolót, hogy majdnem feladta a sportágat. Szerencsére mestere, Szántó Imre, erőt adott neki, és négy év elteltével, 1996-ban sikerült visszatérnie a csúcsra Atlanta megnyerésével, így ő lett a magyar ökölvívás tizedik olimpiai aranyérmese.
Kokó felejthetetlen élményei az olimpiáról
A döntő, amelyben Kokó a kubai Arnaldo Mesával mérkőzött, a sporttörténet egyik legszebb pillanatait idézi fel. A mérkőzés harmadik negyedének elején már 14-7 arányban vezetett, és végül magabiztos fölénnyel zárta a küzdelmet. Azóta is emlékezetes pillanatok a verseny, amely során a győzelem közelében álló kokó örömteli érzése kiemelkedett az emlékekből.
Az elegáns tisztelgés a mestere előtt
A jubileum alkalmából kokó egy szívhez szóló posztot tett közzé a közösségi médiában, amelyben Szántó Imrére emlékezett. A szeretett mester, akit a családjától és barátaitól való távolság miatt nagy hiányérzettel emlékezett, minden évben augusztus 3-án telefonált neki köszöntésül. „Ez nem csupán egy köszöntés volt, hanem egy szertartás, amelyben mindig tanított engem” – osztotta meg Kokó, visszaemlékezve azokra a pillanatokra, amikor mestere szavai erőt adtak neki a nehéz időkben.
A fogadtatás: Rokoni és baráti kör
Hazatérve a repülőtéren a Magyar Ökölvívók Szövetsége, köztük bátyja, Kovács Gyula, és a Vasas ökölvívói fogadták, akik tapsviharban ünnepelték a nagy hőst. A fogadtatás akusztikai élménye szinte tapintható volt, a váróterem tele volt ünneplő bokszolókkal, turistákkal, akik mind előre álltak, hogy kifejezzék elismerésüket Kokó iránt.
A boldogság és a mély nosztalgia elegyével az olimpiai aranyérmes ezt mondta: „Minden tradíció ezen a napon él tovább, és csak egy valaki hiányzik mellettem: Öcsi bácsi…” E gondolatok tükrözik Kokó mély tiszteletét és szeretetét a mester iránt, aki nemcsak edzője, hanem mentora is volt az élet összes területén.
