Új kutatás: a magányos méhek látása felülmúlja a háziméhekét
A méhek látásának kutatásában évszázadon át a háziméh, az Apis mellifera volt a legfontosabb vizsgált faj. Különösen a hímek, a herék szemei keltették fel a kutatók figyelmét, mivel a párzási repülések során keresik a királynőket, ehhez pedig rendkívül érzékeny látórendszert fejlesztettek ki. A herék olyan apró, mozgó tárgyakat is képesek érzékelni, amelyek látószöge kisebb, mint fél fok. A kutatók hasonlata szerint ez nagyjából olyan, mintha valaki több mint 250 méterről is észrevenne egy embert.
Egy új kutatás szerint azonban több magányosan élő méhfaj is lenyűgöző vizuális képességekkel rendelkezik, amelyek bizonyos szempontból még a háziméhekét is felülmúlják. A világon több mint 20 ezer méhfaj él, és a legtöbbjük magányosan tölti életét. Ezeknek az egyedeknek nincs mögöttük egy egész kolónia, amely a feladatok egy részét elvégezné: maguknak kell táplálékot találniuk, párt keresniük és a fészkeiket ellátniuk. Ehhez a látásuknak is alkalmazkodnia kell az életmódjukhoz.
Különböző módszerek, hasonló eredmények
A kutatók több különböző méhfaj látórendszerét hasonlították össze. A hím rajzos pelyhesméh (Anthidium manicatum) napjának jelentős részét területe őrzésével, valamint riválisai és lehetséges párjai üldözésével tölti a levegőben, ezért a gyorsan mozgó tárgyakat kell minél élesebben érzékelnie. Ez a faj rendkívül kicsi fotoreceptorokkal rendelkezik, amelyek csökkentik az optikai elmosódást. A háziméh hím tagjai ezzel szemben nagy lencséket fejlesztettek ki, amelyek elsősorban a fényérzékenységet maximalizálják.
A kutatás egyik meglepő szereplője az ausztrál kékcsíkos méh, az Amegilla nemzetség egyik képviselője. Ez a méh sem a háziméh heréire jellemző hatalmas szemekkel, sem a pelyhesméh rendkívül apró fotoreceptoraival nem éri el a hasonló látási teljesítményt, mégis képes apró tárgyakat érzékelni és éles képeket látni. A kutatók szerint az Amegilla ezt az optikai kialakítás és a vizuális mintavételezés eltérő kombinációjával éri el.
Élő méhek sejtjeit mérték
A szem anatómiája önmagában nem árulja el, hogy az mennyire jól működik, ezért a kutatók élő méhek egyedi fotoreceptorainak működését is közvetlenül rögzítették. Ehhez üveg mikroelektródákat használtak, amelyeknek a hegye mindössze néhány tíz nanométer széles volt, több ezerszer vékonyabb egy emberi hajszálnál. A módszer lehetővé tette, hogy a vizsgált fajok esetében első alkalommal megmérjék az egyes sejtek által kibocsátott apró elektromos jeleket, miközben a méheknek egy számítógépes kijelzőn apró tárgyakat mutattak.
A kísérletek egyik legváratlanabb eredménye az ausztrál kékcsíkos méhhez kapcsolódott: ez a viszonylag apró méh nem rendelkezik a háziméh hatalmas szemeivel, ennek ellenére fotoreceptorai hasonló szintű érzékenységet mutattak. A válasz a kutatók szerint az, hogy az evolúció nem egyetlen ideális tervrajz alapján dolgozik, a különböző fajok különböző kombinációkkal érkezhetnek el hasonló eredményhez.
A biodiverzitás és a jövő technológiái
A kutatók szerint az eredmények azt is megmutatják, miért fontos a méhek szélesebb körének vizsgálata. Ha csak néhány jól ismert fajt tanulmányozunk, könnyen azt hihetjük, hogy az általuk használt megoldások általánosak a méhek között. A különböző evolúciós megoldások a mérnökök számára is hasznos ötleteket adhatnak: a kamerák, robotok és önállóan működő járművek tervezői hasonló problémával találkoznak, vagyis hogyan lehet elegendő vizuális információt begyűjteni úgy, hogy az érzékelők kicsik, hatékonyak és megfizethetők maradjanak.
A kutatók egy korábbi munkájuk során olyan számítógépes modelleket fejlesztettek, amelyek a rovarok célpontmozgás-feldolgozásán alapultak, és amelyeket később egy autonóm roboton is alkalmaztak. A robot természetes környezetben képes mozgó célpontokat követni, a fejlesztéseket pedig drónokra is átültették. Mindez azonban nem biztos, hogy sokáig elérhető marad, ugyanis a méhek sokféleségének világszerte tapasztalható csökkenése komoly kockázatot jelent: nemcsak magukat a fajokat veszíthetjük el, hanem azokat az egyedi evolúciós újításokat is, amelyek kifejlődéséhez több millió évre volt szükség.
