Őszinte foci, valódi időutazás – ezt kaphatták Belfasttól a nyughatatlan magyarok
Az északírek 26 éves támadója akkora gólt vágott, hogy magyarként sem lehetett taps nélkül hagyni a Glentoran és a Carrick Rangers belfasti bajnokiján. Az északír klubfutball körítése és stílusa olyan, mintha valaki a kilencvenes évek végén időkapszulába zárta volna az egészet. A város második legrégebbi, még ma is üzemelő futballstadionjának, a The Ovalnak a pusztuló állapota jelzi, hogy mégis elszaladtak az évtizedek.
Szombat délelőtt a nottinghami átszállást választva mintegy húsz magyar utazott Budapestről Belfastba egy alig hetven fő szállítására alkalmas, propelleres ATR 72-es fedélzetén. Többségük ugyanabból az apropóból: a hétfő esti Észak-Írország–Magyarország Nemzetek Ligája-meccs miatt. Volt köztük szolnoki, miskolci és budapesti utazó is.
A szolnoki brigád egyenesen a péntek esti, Ukrajna ellen 1–0-ra elvesztett meccsről érkezett a Ferihegyről reggel 5 óra 45 perckor startoló első géphez. A dilemma, ami miatt bevállalták az utazást: jó néhány héttel előre foglalva, közvetlen járat híján két opció mutatkozott – vagy szombaton elindulnak, és eltöltenek egy hosszúhétvégét az Egyesült Királyságban, vagy hétfőn érkeznek szoros menetrend szerint, és Belfastból szinte semmit sem látnak.
A reptértől a belvárosba tartó 600-as buszon alig 15 perc alatt értek be. A júniusi zavargások kiindulópontjaként szolgáló késes támadás színhelyénél sokkal jobban várták a The Oval felfedezését. A Glentoran 1882-ben alakult, a stadion mintegy 130 éve a klub otthona. A második világháborúban súlyosan megrongálódott, csaknem teljesen újjá kellett építeni, a piros-fehér-zöldek 1949-ben térhettek vissza. Azóta érdemi felújítás nem történt.
A hazaiak a nyolc forduló után velük azonos pontszámmal álló Carrick Rangerst fogadták. A Glentoran 23-szoros bajnok és 23-szoros kupagyőztes, tíz Ligakupa-sikerrel. Legutóbbi bajnoki címét 2009-ben, a kupát 2020-ban nyerte. Az elmúlt négy idényben háromszor a dobogón végzett, ám a nyolcadik forduló után elfoglalt nyolcadik hely csalódást keltett a szurkolók körében. Ennek ellenére jó 2500 ember kilátogatott a válogatott meccsek hétvégéjén is.
Észak-Írországban a bajnoki versenykiírás szerint ilyenkor sincs szünet. A szabály egyszerű: az a klub, amelyből két mezőnyjátékost és/vagy egy kapust behívnak, kérvényezheti a halasztást, amit automatikusan meg is kap. A forduló programját igyekeznek úgy megszervezni, hogy ne ütközzön a válogatott meccsével, így például pénteken nem is lehetett bajnoki. A 9. forduló találkozóit egy híján mind lejátszották szombaton, egyedül a Larne–Linfield maradt el.
A mérkőzés a kétezres évek elejére repített vissza, a régi Fáy utcai Vasas-stadion vagy a Honvéd korábbi pályájának hangulatát idézte. A főlelátó fém és palalapok kombinációjából épült tetőszerkezete kissé lyukacsos állapotában is remekül visszaverte a csaknem egész meccsen doboló és éneklő keménymag hangját. A fedett ülőhelyekre 15, az oldalsó állóhelyes kanyarokba 10 fontba került a jegy. A kártyás fizetés nemcsak lehetséges, elvárt is volt.
Az első félidő őszinte focit hozott, hatalmas hazai mezőnyfölénnyel és 2–0-s Glentoran-előnnyel. A duplázó Jordan Jankins második találatánál a helyszíni tudósító is felugrott – a támadó átvétel nélkül, 16-17 méterről tekerte a labdát a bal felsőbe. Különösebb technikai tudás vagy taktikázás nem nyilvánult meg, inkább ívelések, bedobások és érzésből jövő egy-két érintős kombinációk jellemezték a játékot. Sok volt a technikai hiba, a pontatlan passz is.
A második félidő már csak küzdelmes volt. A legnagyobb látványosságot a szünetben az egyik kaputól a másik mögé átvonuló állószektoros drukkerhad jelentette – mintegy háromszáz ember vonult át, hogy a lehető legközelebbről láthassa az esetleges hazai gólt. Újabb találat azonban nem született.
A stadion várhatóan a következő években csaknem teljesen átépül, erről már döntés is született. Így a múlt egy szeletkéje csíphető el Belfastban, ami pár év múlva már csak képeken fog létezni. A The Ovalban 1967-ben a Benfica is járt a Bajnokcsapatok Európa-kupájában, soraiban a legendás Eusébióval, állítólag 40 ezer néző előtt.
