A Hankó-ügyben a Fidesz ugyanabba a csapdába eshet, mint egykor az ellenzéke
Eddig nem ismert szerepet vállalt magára a Fidesz: az áldozatét. Ennek csúcspontja hétfőn jött el, amikor Bóka János és más fideszes politikusok önkényt emlegettek Hankó Balázs egykori miniszter mentelmi jogának felfüggesztése és várható őrizetbe vétele miatt.
A Fidesz aztán – meglehetősen megkésve – úgy gondolta, hogy Magyar Péter „abszolút filmszínházát” utánozva élőben közvetíti, amint Hankó Balázs az ügyészségi idézésnek eleget téve elhagyja a Parlamentet, majd a NAV épületéhez indul. Az élő Facebook-közvetítést azonban még gyakorolni kell, akkor talán legközelebb elkerülhető lesz az a malőr is, hogy Hankót elfelejti felvenni a sofőrje.
De nemcsak a „fideszes abszolút filmszínházat” kell még tökéletesíteni, hanem az áldozati szerepet is, amelyet a Fidesz Magyar Péter május 9-i miniszterelnökké választása óta egyre gyakrabban magára ölt. A képviselői mandátumkorlátozás, Sulyok Tamás köztársasági elnök elmozdítása és más ügyek során a Fidesz számos alkalommal hangoztatta, hogy a Tisza Párt önkényuralom kiépítésére törekszik.
Csakhogy ilyet mintha már mások is csináltak volna korábban. A 2010 és 2026 közötti Fidesz-kormány ellenzéke helyezte magát áldozati szerepbe. Hány sajtótájékoztató, tévészereplés és Facebook-poszt mutatott rá az Orbán-kormány tetteire! Eredmény? Tizennégy éven át a Fidesz–KDNP listája az összes országos választást megnyerte.
Majd váratlanul berobbant Magyar Péter a politikába, aki minden addigi ellenzéki politikusnál határozottabbnak tűnt, olyannak, aki nem siránkozik folyton, hanem cselekszik. A szavazók többsége inkább azt érzékelte, hogy az országjárásaival, akcióival és a közösségi médiumok mesteri kezelésével ő tett a legtöbbet a kormányváltásért, és ennek jutalma lett a kétharmados győzelem.
Az Orbán-rendszer parlamenti ellenzéke sem értette és a most ellenzékbe szorult Fidesz–KDNP is figyelmen kívül hagyja, hogy a szavazók alapvetően tetteket, megoldásokat várnak el a politikusoktól, nem pedig állandó jajgatást. Azok a politikusok, akik folyton a gaz hatalom elnyomásáról beszélnek, gyengének tűnnek.
Magyar Péter is képes volt ellenzéki politikusként erőt mutatni, és most is képes, még ha ez az erő nemegyszer agresszivitásból is jön, de attól még erő. Jelenleg az aktív pártválasztók többsége még most is a Tisza Pártra szavazna, az erőpolitika tehát egyelőre kifizetődik.
A Fidesznek még sokat kellene javítania a kormányzása utolsó négy évében megroppant hitelességén ahhoz, hogy kritikáira a választók többsége is odafigyeljen. A siránkozás tehetetlensége nem a hatalomhoz vezető út, hanem lejtmenet.
