Ceglédi Zoltán: Önző és ostoba dolog kizárólag a flakonozást hibáztatni
Erőszakos droghasználók lepték el a főváros központját is. Az elit most hirtelen megoldást követel arra, amit másoknak évek óta kell elviselniük. De nem lát tovább a palackoknál.
Sok éve írunk arról, hogy szerte az országban, így a Bács-Kiskun aranyháromszögben is lecserélték a nehéz sorsú emberek olcsó búfelejtőjét. A rossz lőrék és a házi pálinkák helyére benyomult a herbál, a biofű, a dizájnerdrog. A fillérekbe kerülő, ismeretlen összetételű kábítószer nemcsak a fogyasztóját pusztítja, hanem a környezetét is. Komplett falvakat terrorizálnak évek óta.
A kormány ezt sokáig tagadni igyekezett, míg a nyilvánosság kapuőrei a társadalmi együttélésről és szolidaritásról értekeztek. Most viszont tömegesen megjelentek a herbálos nyomorultak a belvárosban, és az elit hangadói megpróbálják mindezt rákenni a visszaváltható palackokra. Mondván, az a fő gond, hogy a betétdíjból vesznek drogot.
Az elmúlt másfél évtized egyik legsúlyosabb kudarca, hogy egyre többeket hagytak az út szélén. A kormány addig szedte el az eszközöket az önkormányzatoktól, addig hagyta leépülni a helyi infrastruktúrát – vasút, rendőr, háziorvos, szociális ellátás –, míg e közösségek önvédelmi képessége végletesen meggyengült. Ez találkozott egy olyan drogpolitikával, ami sem tiltani, sem kezelni nem ott próbált, ahol kellett volna.
Itt nem a szegénység esztétikai problémájáról beszélek, hanem arról, amikor a félelem kezdi fölzabálni a mindennapi életet. Amikor az idős ember fél ajtót nyitni, amikor a rendőri intézkedésnek nincs visszatartó ereje. Ez nem látszott a belvárosból egészen addig, amíg a vidék nyomora a visszaváltható palackok nyomában föl nem fedezte azt.
Most sokan a palackpénz elvételét követelik. Döbbenten figyelem ezt a kollektív leolvadást. A függőség gyógymódja az úgynevezett visszaszegényítés lenne? Az egyébként is nyomorgó embertől még el kell venni valamit, és ezzel megoldottuk a kábítószer-problémát?
Hazugság volt az empátia is abban a kényelmes változatában, amely az elit jólétének magasából követelt elfogadást a baj közepén élőktől. És hazugság azok zöld buzgalma is, akik mástól készek áldozatot kérni a környezet érdekében, de most bele sem gondolnak, mi szemetet dobnánk ki, ha megszűnne a flakonozás.
A szemétbe dobott italcsomagolások jelentős részét olyan emberek gyűjtik össze, akiknek ez jövedelemforrás. Nem minden palackgyűjtő drogos, és nem minden drogos bűnöző. Van, aki a nyugdíját egészíti ki belőle, van, aki ebből él, és van, aki valóban drogot vesz belőle. A rendszer viszont mindegyik esetben ösztönzést ad arra, hogy a csomagolás az automatába kerüljön, ne a szeméttelepre.
Ha a környezetvédelem nevében kiépített rendszer egyik ösztönzőjét ki akarod iktatni, hogy ne kelljen szegény emberekkel találkoznod, legalább ne állítsd, hogy ugyanazok az elveid.
Tegyük fel, hogy holnaptól nem jár pénz a visszaváltásért. Hazamegy vidékre, aki az 50 forintos betétdíjakért jött? Visszamegy oda, ahol nincs munka, nincs orvos? Nem. Ha valaki a mélyszegény faluból megjön flakonozni a belvárosba, a betétdíjak eltűntével inkább marad, ahol több esély van alternatív bevételekre. A függőség nem szűnik meg attól, hogy elveszed a fogyasztó egyik pénzkereseti lehetőségét.
Itt érkezünk az állam felelősségéhez. A rendőrség számolja fel az ismert drogterjesztő hálózatokat. Abszurd, hogy egy-egy településen mindenki tudja, hol árulják a szert, és az üzlet éveken át működhet. Legyen következménye a rendőri intézkedésnek. Működjön a BKK-rendészet a szükséges létszámmal és következetességgel. És a rendészeti fellépést egészségügyi és szociális intézkedések egészítsék ki: a függőnek addiktológiai kezelés, a pszichiátriai betegnek szakorvos, az utcán élőnek emberhez méltó körülmények.
Empátia ahhoz kellene, hogy felismerjük: ezeknek az embereknek van nevük, TAJ-számuk, történetük. Járna nekik ellátás akkor is, ha piszkosak, ha függők, ha a jelenlétük kellemetlen. És járna a vidéki embernek is a biztonság, akinek a házába betörtek, a gyerekét megfenyegették.
Az a felfogás, amely a palackpénz elvételével „hazatoloncolná” őket, egyfelől önző, hisz az elitnek kényelmesebb előző állapotot állítana vissza. Másfelől ostobaság, mert ez így nem visszacsinálható. Felelős kormány ezért nem a flakonozást kezdi átszabni, hanem pont ahhoz nyúl utoljára. És azzal foglalkozik inkább, aki bajt kever, meg aki bajban van.
