Vérben úszó anyuka és egy tó mélyére merülő kisfiú – így indul a Péntek 13 előzménysorozata
Amikor Pamela Voorheest először meglátjuk a Péntek 13 új előzménysorozatában, a Crystal Lake-ben, a nő tetőtől talpig vérben úszik, egy, a bőrébe szakadt fog áll ki a kezéből, és ennek tetejében még hisztérikusan üvölt is. Jó kis bevezető, és a tősgyökeres rajongók jól tudhatják, hogy ennél már csak mélyebbre vezet a nyúl ürege, elvégre a Péntek 13-filmsorozat klasszikus gyilkosáról, az 1980-ban bemutatott nyitórész főgonoszáról van szó.
Pontosabban arról, hogy miképp jut el Pamela addig, hogy a saját őrületétől kergetve mészároljon a tó körül, a pokolra küldve a kanos, magukat jól érezni próbáló nyári táborozókat. Egy pár évvel a filmek előtt, a 70-es évek elején Pamela azonban még egy többé-kevésbé összeszedett konyhásnéni, aki a Crystal Lake-nél nyaraló fiataloknak készíti a kaját, és neveli eközben súlyosan sérült, beteg kisfiát, a 11 éves Jason Voorheest.
Nem kell rakétatudósnak lenni ahhoz, hogy kitaláljuk, a gyerkőcöt a társai a halálba szekálják a kinézete miatt, és ezt tessék szó szerint venni. A pilotban ugyanis Jason rögtön megfullad, saját dacának és a kegyetlen bullying együttes hatásának köszönhetően merül el a tó vizében, és nem is bukkan fel többet.
A Crystal Lake-től alapvetően sokat vártam, már csak azért is, mert az A24-nek is köze volt hozzá, a stúdió általában az arthouse stílust nagyon ügyesen műveli, és ha még retro vibe-bal is fel kell dobni a végeredményt, akkor ők aztán pláne tudják, mit csinálnak. Ráadásul, a sorozaton kezdetben az a Bryan Fuller dolgozott íróként, executive producerként, aki a Hannibalt, a Pushing Daisiest és a Hősöket jegyezte többek között. Ergo arra lehetett számítani, hogy a slasher-jelleget illetően nem lesz okunk panaszra. Még úgy sem, hogy Fullert a munkálatok alatt kirúgták, és a helyére Brad Caleb Kane érkezett.
Az idehaza az HBO Maxra október 15-én érkező Crystal Lake szépen és felismerhetően őrzi Bryan Fuller keze nyomát, a régi filmes igénytelenség és a magából direkt alacsony költségvetésű szagot árasztó pilot valami iszonyúan campy lett. Az első rész egyáltalán nem húzza az időnket, Jason gyorsan a tó mélyére merül, az anyja meg elkezd becsavarodni. Linda Cardellini pár perc alatt önálló, öntudatos anyukából dühöngő őrültté válik, na nem abból a fajtából, akit az első filmben láttunk, hanem az elején inkább csak az eseményekkel sodródik a karakter.
Apró ellentmondás, amikor kiderül, hogy Pamela Voorhees lehet, hogy nem is annyira makulátlan előéletű, és amikor két marcona idegen bekopog hozzá, és megpróbálják egy injekciós tűvel leszúrni, s az erőszakos jelenetsorba kis híján teli erőből belegyalogol a végtelenül jószívű, helyi rendfenntartó Levon Brooks, akkor azért az embernek egy kicsit megsajdul a szíve. Messziről látni, hogy a hősszerelmesnek mi lesz a vége, általában nincs happy end, ha az ember egy a szárnyait bontogató sorozatgyilkosba szeret bele.
Ami a jumpscare-eket illeti, a sorozat finom, leheletnyi ijesztgetéseket használ, és az esetek felében még csak azt sem lehet tudni, hogy az egyre jobban kiborult Linda Cardellini vajon képzeli-e az újabb felkavaró, monologizáló sültbolondot, aki betoppan elé váratlanul, vagy sem. A slashelést illetően a Crystal Lake már pár fokkal vadabb, Pamela a pilotban szétvagdal pár rosszarcút, az egyiket úgy, hogy azt a félresikerült skalpolást az indiánok megirigyelnék. Bár, ki ne kattanna be, ha végig kellene néznie az addig is sokat szenvedő fia halálát, meg feldolgoznia a tényt, hogy a tábor rögtön pár hónappal később újra kinyit.
A zsozsó kell, a fiatalok kupakolnának, nincs fék ezen a vonaton, de nagy szerencsétlenségükre Linda Cardellini őrült anyukája is elfelejti behúzni azt a bizonyos kéziféket. George R. R. Martin megirigyelheti azt a vérontást, ami néhol itt megy.
Na, a főszereplő remek alakítása ellenére nem kedveljük meg Pamelát, e tekintetben a készítők inkább a Dahmer vonalához igyekeznek közelíteni. Ám, szerencsére Ryan Murphy nem szolgált olyan komoly ihletforrásként, hogy a Crystal Lake-et a Szilánkok és az Amerikai Horror Story későbbi évadainak minősége felé kanyarítsák el, a Péntek 13-előzményszériája inkább illeszkedik a jobban sikerült prequelek közé, úgy a Welcome to Derry mellé tenném fel a polcra. Micsoda véletlen, mert az Az-előzménysorozatának is Brad Caleb Kane volt a showrunnere.
Hogy 8 részig kitart-e, arra nagyon kíváncsi leszek, és arra is, hogy az időhúzást mennyire erőltetik túl a flashbackekkel, a zsáner sajátja, hogy egy ennyire hosszú évadnál muszáj zanzásítaniuk az íróknak. Na, meg arra is kíváncsi leszek, hogy Bryan Fuller alapjai nélkül hova fut ki ez az egész, és úgy állhatunk-e fel előle, hogy na, igen. A Péntek 13 pont ilyen felvezetést érdemelt. A kezdés biztató, mégpedig irgalmatlanul, és a maga retro nemében stílusos is.
