Miért nem működik mindenkinél ugyanaz a rákterápia?
Dr. Menyhárt Otília bioinformatikai kutatóként azt vizsgálja, milyen molekuláris mintázatok segíthetnek megérteni, hogy egy daganatos beteg hogyan reagál egy adott kezelésre. A rák kezelésének egyik legnagyobb kihívása, hogy ugyanaz a terápia betegenként eltérően hat: van, akinél visszaszorítja a tumort, másoknál a daganat rezisztenssé válik rá.
A Semmelweis Egyetem adjunktusaként bioinformatikai módszerekkel, több ezer daganatos beteg génexpressziós adatait elemezve keresi kollégáival a választ arra, milyen molekuláris mintázatok húzódnak meg a különbségek hátterében. Gyakran nem magukon a daganatsejteken, hanem az azokat tápláló környező sejteken találhatók meg a terápiás célpontok – ez magyarázatot adhat arra, miért maradnak el a várt eredmények a jelenlegi kezeléseknél.
A kutató szerint a DNS-ben lévő mutációkról átíródó RNS mutatja meg, mely gének vannak bekapcsolva: más gén aktív, ha a beteg reagál a terápiára, és más, ha nem. Több mint kétszáz daganattípus létezik, ezért általános magyarázat nincs; az emlődaganatnak például négy fajtáját különböztetik meg, és ezeken belül is vannak altípusok. A cél, hogy konkrét támpontokat adjanak a gyógyszerfejlesztőknek hatékonyabb, személyre szabott terápiákhoz.
A rák a második vezető halálok a világon a szív- és érrendszeri betegségek mögött. Menyhárt Otília szerint ehhez hozzájárul, hogy tovább élünk, így sejtjeinknek nagyobb esélye van elhasználódni, valamint az életmód is hajlamosít: az ülőmunka, az alkohol és a dohányzás roncsolja a sejteket. Egyre több fiatalnak van emlőrákja és vastagbéldaganata, amiben a környezet szennyező anyagai is szerepet játszhatnak. Az EU és a WHO közös, 14 pontos Rákellenes Kódexe az életmód-faktorokra, a szűrővizsgálatokra, a napvédelemre és az egészséges táplálkozásra hívja fel a figyelmet.
Asztalnyi reaktorok a zöldebb gyógyszergyártásért
Dr. Bálint Erika, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docense vegyészmérnökként a gyógyszergyártás energia- és időigényes folyamataira keres fenntarthatóbb megoldásokat a zöld kémia segítségével. A hagyományos gyártás többlépéses, sok oldószert igényel és jelentős hulladékkal jár, mert minden lépést tisztítás követ, a tisztításra használt oldószereket pedig gyakran elégetik.
Bálint Erika kollégáival a hatóanyagokat vékony csővezetékekben vagy mikroreaktorokban állítja elő. Az áramlásos technológia idő- és energiahatékonyabb, több lépést kapcsol össze, kevesebb hulladékkal és gyorsabb reakciókkal jár. Biztonságosabb is, mert egy asztalnyi méretű kis laborban zajlik, nem nagy üzemben, és a folyamat szenzorokkal, automatizációval menet közben követhető: hiba esetén le lehet állítani, be lehet avatkozni, így tisztább, szelektívebb reakciók játszódnak le.
Magyarországon Erikáék elsők között kezdtek el áramlásos kémiával foglalkozni. Külföldön már léteznek ilyen kémiai üzemek, itthon még nincsenek, mert a hagyományos gyártásokat kellene átalakítani, ami költséges, és az engedélyeztetés is problémát jelent. Itthon akkor kerülhet szélesebb körben bevetésre, ha új hatóanyagokat fognak gyártani.
A csapat most 3D nyomtatott reaktorokat fejleszt, amelyek szabad tervezést tesznek lehetővé: adott kémiai reakcióhoz szabhatják a reaktort. Négy éve dolgoznak ezen, mert először meg kellett ismerni az anyagokat – mi vegyszerálló, mi hőálló. Most további nyomtatási technológiákat vizsgálnak, például a gyantás nyomtatást, a jövő pedig valószínűleg a fémnyomtatásé.
Nők a tudományban: karrier és család egyszerre
Menyhárt Otília és Bálint Erika is megerősíti, hogy a nőknek nehéz érvényesülni a tudományos életben. 2026-ban is vannak fix előítéletek, bár Erika szerencsés, hogy férje, Mátravölgyi Béla szintén a Szerves Kémia és Technológia Tanszéken dolgozik, és két gyerekük mellett maximálisan támogatja felesége tudományos karrierjét. Otília négy gyereket nevel férje támogatásával, közben a kertben töltődik fel. Ők azonban egyelőre kivételek: a PhD-képzés után, amikor megjelenik a családalapítás vágya, kevés nő marad a tudományos pályán. Az elismerés éppen azt mutatja meg a díjazottakon keresztül, hogy lehet valakinek egyszerre kutatói karrierje és nagy családja is.
