Gyurcsány Ferenc élesen visszautasította a „szekta” felvetést
Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök az ATV Médiapiac című podcastjében beszélt a politika működéséről, az őszödi beszédről, a Demokratikus Koalícióról és saját változásáról. Az interjúban arra a kérdésre, hogy tudatosan épített-e „egyengondolkodású szektát”, határozottan reagált: „Nem egyszerűen disznóság, hanem tisztességtelenség, amit mondasz, ha most a DK-ra utalsz. Tisztességtelen vagy a megjegyzéssel, nem egyszerűen tévedsz. Nem szekta. […] Ha nem haragszol, butaságot beszélsz.”
A volt pártelnök szerint attól, hogy bizonyos közéleti vagy kulturális csoportoknak erős kötődésű követői vannak, még nem beszélhetünk szektáról. A szekta zárt gondolkodású, mentalitású csoport, amely elkülöníti magát a környezetétől, és arra ellenségesen tekint – fogalmazott. Hozzátette: soha nem kérdezték meg tőle, mennyi munka volt abban, hogy a DK közepén egységesen gondolkodjanak. A DK szerinte vélemény-, akarat- és cselekvési közösség, amelynek álláspontját mondta el, nem a folyamatot, hanem a végeredményt. Autóipari példával élve úgy fogalmazott: „Nem azzal untatjuk a vásárlónkat, hogy tudják, milyen nehéz összerakni egy Volkswagen mikrobuszt, hanem összerakjuk a Volkswagen mikrobuszt, és felkínáljuk értékesítésre.”
Magyar Péter szerepéről és a képviseleti demokráciáról
Arra a kérdésre, hogy Magyar Péter azt a szerepet tölti-e be, amire felhatalmazták, Gyurcsány Ferenc úgy vélekedett, párhuzamosan két dolog igaz. Egyrészt nem tud vezetni egy közösséget az, aki a közösség alapvető normáival és törekvéseivel nem azonosul nagyobbrészt. Másrészt a képviseleti demokráciában a képviseleti kifejezés arról szól, hogy az ország vezetése képes legyen elszakadni a nagyon rövid távú, ösztönös tömegigényektől és reakcióktól, és képes legyen kinyitni a perspektívát.
A miniszterelnöki, majd pártelnöki lemondásáról és annak időzítéséről kifejtette: a politikában teljesen természetes, hogy a veled egyet nem értők a távozásodat akarják. Felidézte, hogy az amerikai elnöknek a félidőben nem volt olyan alacsony elfogadottsága, mint amilyennel a jelenlegi rendelkezik, és képviselőházi, kongresszusi jelöltek sokasága kéri, hogy ne kampányoljon nekik. „Nekem ismerős ez a helyzet, át tudom élni, de senki nem mondja, hogy mondjon le. Van egy felhatalmazás, amit ér egy kihívás, ezt értékeli a saját közösségével és dönt. Az egy ellenkező irányú populizmus, ha azt mondjuk, többen akarják, hogy menjél, mint azt, hogy maradjál. Igen, és? Van a politikai rendszernek logikája, struktúrája, talapzata, amely nem véletlenül ilyen” – mondta. Úgy látja, nagy ügyek befejezhetetlenek négyéves ciklusok alatt, ezért hosszabb horizontot kellene teremteni.
Az őszödi beszéd és az önmagáról alkotott kép
Az interjúból kiderült, hogy Gyurcsány Ferenc új könyvön dolgozik, amelyhez átnézte a 2006 előtti vitákat. Utólag is azt gondolja, igaza volt: az akkori magyar nyilvánosság nem akart mást a hivatalban lévő miniszterelnöktől – aki éppen ő volt –, mint azt, hogy lesz-e költségvetési kiigazítás. A hivatalban lévő miniszterelnök mindig azt válaszolta, hogy ha a költségvetéshez hozzá kell nyúlni, akkor hozzá fognak nyúlni, de a politika sokkal több a költségvetési politikánál, és nem engedi meg, hogy az utolsó hónapokban csak arról beszéljenek, mert az ország jövője összetettebb kérdésfeltevést igényel.
Az őszödi beszédről hangsúlyozta: nem mondható el négy mondatban, és különösen nem abban a négy mondatban, amit az ellenfelei azért vesznek ki a beszédből, mert tudják, hogy azok önmagukban ön- és közveszélyesek. Súlyos látleletnek nevezte, hogy a beszédet követően húsz évvel a magyar nyilvánosság még ugyanabból a négy mondatból dolgozik, és meg sem próbálja egészében értelmezni a beszédet.
Arra a felvetésre, hogy a választókkal együtt változik-e a vezető véleménye, elárulta: az ő idejében kezdték el, hogy a munkanélküliek egyre nagyobb részének valamilyen közmunkát ajánlottak fel, és mindenfajta eszközzel ösztönözték őket annak elvállalására. Ez nem volt benne a baloldal gondolkodásában, a koalíció egyik pártja hevesen ellenezte, és az ő gondolkodásában sem volt benne, de a kormányzati idő tapasztalatával jelent meg. Önmaga változásáról úgy vélekedett, hogy más ember lett: lassúbb, mélyebb, csendesebb, elfogadóbb. Békében élt magával korábban is, de több vitával élt magában arról, mit csináljon, mit gondoljon, hogyan reagáljon. Mint mondta, sokszor a hozzá közel állóknak is elmondta, hogy a magabiztossága mögött sok belső vita van a két fele között.
