Színpadra vitt holokausztper – bemutatták Az esküt
Az Inga Kultúrkávézóban mutatták be Farkas Márton Attila és Puzsér Róbert A zsidók szégyene című könyvének színházi adaptációját Az eskü címmel 2026. október 18-án. Az eredetileg forgatókönyvként írt történetet a Tűzoltó Teátrumban vitték színre, Kriszt László rendezésében, mintegy 90 percben.
A történet egy holokauszttagadó professzor peréről szól, akit egy zsidó ügyvéd próbál megmenteni a börtönbüntetéstől. Joseph Grosswald (Laki Menyhért) zsidó ügyvéd képviselheti-e, megmentheti-e a börtönbüntetéstől a holokauszttagadó Hans-Jürgen Geyert (Incze József) – látszólag ez az egyetlen kérdés, ám az előadásban számtalan morális kérdés merül fel, amelyek mind erre vezethetők vissza.
A hangszórókból Puzsér Róbert hangja kéri a nézőket, hogy ne fotózzanak, ne filmezzenek, és legjobb, ha repülőgép üzemmódba teszik a telefonjukat. Prieger Zsolt szinte szimfonikus dalbetéteket írt az előadáshoz, amelynek hatása filmszerű.
Az Inga Kultúrkávézó színpada kicsi és szűk, a díszlet jelzett: székek, asztal, plexi, amely a börtön beszélőjét szimbolizálja, de felfér egy fotel is, és a nézőtér eleje is tárgyalóteremmé alakítható. Ebben a térben még fókuszáltabb a történet, a figyelem is koncentráltabb, a színészeknek nagy mozgásteret nem ad.
Az eskü erejét nem a színpadi mozgás adja, hanem a fő morális kérdés: belefér-e a szólásszabadságba, ha valaki tagadja a holokausztot, és történészként, a kutatásai alapján juthat-e erre az álláspontra. A történet Ausztriában játszódik, ahol az 1947-es Tilalmi törvény betiltotta a náci pártot, és fellép azokkal szemben, akik nyíltan náci eszméket terjesztenek, kisebbíteni próbálják a nácik által elkövetett bűnöket vagy tagadják a holokausztot.
A holokauszttagadásért tucatnyi országban jár ma börtönbüntetés, így a V4 országaiban, Izraelben, Franciaországban vagy Németországban, ám számos országban nemet mondtak erre; az USA-ban egyenesen azért, mert az alkotmány tiltja az olyan törvények alkotását, amelyek korlátozzák a sajtó- és szólásszabadságot.
Az előadás története a sajtó- és szólásszabadság korlátozásának problematikájára épül, valamint arra, hogy a holokauszt-túlélő családban nevelkedő Joseph Grosswald az apja sírjánál megesküszik arra, hogy ügyvédként mindig az elesetteket és a jogfosztottakat segíti. Nem hagyhatja, hogy megtörténjen az a jogfosztás és kirekesztés, amit a nácik is tettek másokkal szemben.
Grosswaldot éppen az esküje tartja fogva, amikor a bíróság előtt a holokauszttagadó professzort védi. Ezzel mindenkinek az ellenszenvét kiváltja: elveszíti a családját, a kamarai tagsága köddé válik, a nácik is gyűlölik, és még az anyja is megtagadja, halottnak nevezi, a fiáért kaddist énekel – Hannát Márton Eszter alakítja. Grosswaldot ráadásul még Geyer is gyűlöli, megveti.
Az előadásból jól körvonalazódik a két férfi egymás iránti ellenszenve, és az is, hogy a két világ, amiben élnek, soha semmilyen módon nem fedi egymást. Geyer kirendelt védő is képviselhetné, az osztrák nácik is küldenek hozzá ügyvédet; Grosswald meg hagyhatná az egészet, és az ösztönei, ismeretei azt súgják, hogy Geyer a lelke mélyén náci – csak olyan, aki még ahhoz is gyáva, hogy ezt nyíltan vállalja. Ezt Grosswald a fejéhez is vágja, ez az előadás egyik csúcspontja.
A színpadon valójában morális kiskáté, érvek és ellenérvek ütközésének szemtanúi vagyunk. Olyan kérdések lebegnek körülöttünk, hogy lehet-e, szabad-e, morális-e, törvényszerű-e, és miközben nézzük az előadást, arra gondolunk, hogy az egész életünk erről szól. Szinte tébolyszerű a gondolat, hogy a demokráciába belefér az is, ha valaki ordas eszméket vall, gondol, mond vagy hazudik; és ha egy közösség lemond arról, hogy ezekhez bárkinek joga legyen, akkor az a világ semmiben nem különbözik az olyan hatalmi rendszerek gyakorlatától, amelyek ezektől a jogoktól bárkit megfosztanak.
Az előadásnak van egy másik fontos pillanata is: Grosswald azzal az érvvel próbál rámutatni az 1947-es Tilalmi törvény hibájára, hogy ha nincsen bűncselekmény – merthogy a holokauszt tagadása lényegében lehet ostoba következtetés, történészi vakság, egy ember téveszméje, amelynek nincsen áldozata –, akkor azért miért járna büntetés. A válasz mindvégig benne van: itt csak áldozatok vannak, mindenfelé.
Az eskü nem kertel, nem szépít, nem kozmetikázik. A gonosz ellentéte nem jóságos, ahogyan a szenvedés tükörképe sem a boldogság. A szereplők között Laki Menyhért, Incze József, Márton Eszter, Szalontay Tünde, Farkas Tamás, Meskó Tímea, Romány Eszter, Erdei Lilla, Papp László, Szatmári Attila, Szilvási Szilárd, Vlasich Máté, Hernek Bán Henrik, Gelányi Bence, Kós Mátyás, Balog Mihály, Angyal Anita, Erdélyi Zsófia és Kovács Réka látható.
