Nullaösszegű játék: így írták le a nyugati cégek az orosz piacot
Egy amerikai kockázatelemző könyve a nyugati vállalkozások oroszországi felemelkedésének és bukásának történetét mutatja be, a kilencvenes évek optimizmusától a 2022-es ukrajnai invázió nyomán bekövetkezett üzleti kivonulásig. A szerző egy londoni könyvbemutatón összegezte a Szovjetunió felbomlása utáni gazdasági eseményeket egy nyugati befektető szemszögéből. Rálátása pontos, hiszen 25 évig dolgozott egy nemzetközi kockázatelemző cégnél, ebből nyolc évig a moszkvai iroda vezetőjeként. Könyvét több mint 75 interjúalany – üzletemberek, kormánytisztviselők, elemzők – személyes történeteiből építette fel. Visszatérő szál, hogy a nyugati cégek újra és újra ugyanazokból a téves feltételezésekből indultak ki Oroszországgal kapcsolatban, és hogy a profitéhség minden intő jel ellenére felülírta a politikai óvatosságot.
Üzlet a magas szintű találkozók hátterében
A szerző szerint az amerikai–orosz gazdasági kapcsolatok kritikus pont felé közelednek. Erre utal, hogy az amerikai pénzügyminisztérium nyáron háromszor is szankciós könnyítést adott az orosz olajexportra, miután az iráni–izraeli háború miatt bezárult a Hormuzi-szoros; hogy Trump elnök üzletet kötött Putyinnal orosz dízel vásárlásáról; hogy tárgyalások folynak az Oroszország ellen befagyasztott jegybanki vagyon feloldásáról; és hogy a szankciós listára került Lukoil olajcég nemzetközi érdekeltségeit hamarosan egy olyan befektetői kör vásárolhatja meg, amiben Trump kampányához és beiktatási ünnepségéhez köthető üzletemberek és öböl menti befektetők is szerepelnek. A szerző szerint az elmúlt időszak magas szintű találkozóinak valójában az üzlet áll a középpontjában, a béke- és biztonsági kérdések pedig a napirend végére szorulnak.
A kilencvenes évek globalizációs hulláma
A Szovjetunió összeomlásakor két nagy trend futott egymás mellett: a globalizáció és a „feltörekvő piac” fogalma, amit a Világbank egyik közgazdásza alkotott meg, hogy a korábbi „harmadik világ” országait vonzóbb színben tüntesse fel a befektetők számára. Oroszország, Kína, India és Brazília így egyik napról a másikra a világ legnagyobb feltörekvő piacaivá váltak, annak ellenére, hogy Oroszország a kilencvenes évek elején hatalmas inflációval küzdött. A privatizáció és az azt követő „hitel részvényekért”-program papíron átlátható folyamat volt, valójában azonban az állami vagyon tömeges, gyakran korrupt átjátszása magánkézbe, amiből később Oroszország első oligarchagenerációja is kinőtt.
A tömeges elszegényedés és a meggazdagodás hullámának közepén érkezett meg a politikai porondra Vlagyimir Putyin. Az új elnök Borisz Jelcinnel ellentétben józan, jó kiállású vezető benyomását keltette, kormányzása elején nyugatos, reformpárti tanácsadókkal vette magát körül, a 2001 utáni nyersanyagár-emelkedés pedig Moszkvát hirtelen fényűző, gazdag nagyvárossá tette.
A Jukosz-ügy és a nagy orosz fordulat
Az igazi fordulópont 2003-ban jött, amikor államosították a Jukosz olajcéget, tulajdonosát, Mihail Hodorkovszkijt pedig börtönbe záratták. Ez volt az első jele annak, hogy a tulajdonjogok Oroszországban bármikor, bármilyen indokkal felülírhatóak. A következő komoly figyelmeztető jel 2007-ben érkezett, amikor Putyin a müncheni biztonsági konferencián nyíltan kijelentette, hogy Oroszország számára a Nyugat uralta világrend nem érdekes, sőt ellentétes az érdekeivel. A 2014-es krími annektálás után a legtöbb nyugati cég még Oroszországban maradt, és csak egy maroknyi vállalat döntött úgy, hogy számára ez már elfogadhatatlan. A 2022-es teljes körű ukrajnai támadás viszont mindenkit felkészületlenül ért annak ellenére, hogy a csapatösszevonások már jó ideje látszottak. A pénzügyi elemzők többsége egészen az utolsó pillanatig úgy gondolta, hogy Putyin racionális szereplőként sosem lépné át ezt a határt.
A nyugati vállalatok felszámolásának ára
Fél évvel a támadás után az orosz kormány bizottságot hozott létre, ami ellenőrzése alá vonta a kilépni szándékozó cégek ügyeit. A vállalatokat először hivatalosan felértékelték, majd az így megállapított összeg feléért kellett eladniuk az orosz üzletüket, és erre az összegre további 15 százalékos „kilépési adót” vetettek ki, melyet az orosz államkasszába kellett befizetni. Ez sok céget arra késztetett, hogy inkább maradjon és próbálja meg újraszervezni teljes ellátási láncát, banki kapcsolatait és jogi hátterét egy olyan országban, ami mára a világ legtöbb szankciójával sújtott gazdaságává vált. A Unilever nemrég adott túl az üzletén a piaci érték feléért, a Carlsberget és a Nissan oroszországi gyárát pedig egyenesen államosították, utóbbit egyetlen euróért adtak át egy orosz tulajdonosnak. Sok cég – köztük a McDonald’s – olyan feltétellel adta el orosz leányvállalatát, hogy a kivonulástól számított öt éven belül, előre rögzített áron visszavásárolhatja azt. Putyin azonban már jelezte, hogy az előre megállapodott árat nem ismeri el, a cégeknek piaci áron kell majd megvenniük egykori leányvállalatukat.
