Székely olimpiai bajnok emlékét őrzi egy tölgyfacsemete Korondon
Lőrincz Tamás, a Magyar Birkózószövetség elnöke tölgyfamagoncot ültetett el a székelyföldi Korondon, ahol névrokona, Lőrincz Márton, az 1936-os berlini olimpia légsúlyú kötöttfogású birkózóbajnoka nyugszik – számolt be a történetről a Székelyföld portál és a Nemzeti Sport.
Lőrincz Márton 1911. október 23-án született Korondon. Édesapja, Lőrincz Molnár Mózes az első világháborúban hősi halált halt, így a fiút édesanyja mellett egy erőszakos mostohaapa nevelte. Az elemi iskola elvégzése után a székelyudvarhelyi Gyarmati István mester asztalosinasa lett, itt került kapcsolatba először a sporttal.
A harmincas évek gazdasági nehézségei és az egyre erősödő kisebbségi elnyomás miatt Magyarországra menekült. Budapesten a Helyiérdekű Vasút alkalmazottja lett tisztviselői állásban, emellett a MAC birkózója. Mindkét fogásnemben versenyzett, 1934 és 1937 között tíz alkalommal volt tagja a magyar válogatottnak. Az 1934-es stockholmi Európa-bajnokságon ő szerezte a magyar küldöttség egyetlen aranyérmét.
Az 1936-os olimpiára Szentesen készült fel dr. Papp László társaságában, és augusztus 9-én, ugyanazon a napon, amikor Csik Ferenc 100 méteres gyorsúszásban és Csák Ibolya magasugrásban, olimpiai bajnoki címet nyert az 56 kilogrammos kötöttfogású mezőnyben. A korabeli Székelyföld feljegyzése szerint a berlini játékokon több vendégsportoló is fasiszta kézfelemeléssel hallgatta saját himnuszát, ám Márton a Führer dísztribünjével szemben olimpikon egyenruhájának nadrágszárát fogta végig görcsös kézzel, miközben a himnuszt hallgatta. Ez a gesztus akkor sokaknak nem tetszett.
A berlini olimpia bajnokai a német rendezőktől egy-egy tölgyfacsemetét kaptak. Lőrincz Márton, mivel szülővárosába nem térhetett vissza, a csemetét az őt fiául fogadó Szentesen ültette el, ahol a polgármester házat is intézett neki, hogy ne a margitszigeti szobájában kelljen nyomorognia. A fát több ezer szentesi előtt ültette el, az alföldi város így második otthona lett.
Az olimpia után leventeoktatóként is dolgozott, az 1940-re tervezett ötkarikás játékokat azonban a második világháború miatt már nem rendezték meg, így inkább visszavonult. Erdélyi szóbeszédek szerint a kommunista román rezsim igyekezett rávenni, hogy román színekben versenyezzen, ő azonban ezt székely–magyar mivoltából adódóan megtagadta, ezért soha nem térhetett haza.
A háború viszontagságai után, 1947-ben a nélkülözést megelégelve Dél-Amerikába emigrált, és Argentínában telepedett le. Életének utolsó két évtizedéről kevés adat maradt fenn: egyes források szerint eleinte cirkuszokban tartott birkózóbemutatókkal kereste a kenyerét, majd birkózóiskolát és autószerelő műhelyt indított. Folyamatosan fájdalmas hangvételű, honvágytól átitatott leveleket küldött haza édesanyjának és mostohatestvérének, az utolsót 1962 novemberében Kanadából. Hivatalosan 1969-ben hunyt el San Carlos de Bariloche üdülővárosában, szeretteitől távol, hozzátartozó híján Buenos Airesben köztemetést rendeltek el számára.
Korondon róla nevezték el a sportcsarnokot, a helyi birkózóklubot és egy immár több mint két évtizede megrendezett emlékversenyt, 2022-ben pedig szobrot emeltek a tiszteletére. Szentesen tér őrzi a nevét, és gondosan ápolgatják az általa ültetett, azóta szép nagyra nőtt olimpiai emléktölgyet. A 2021-es tokiói játékokon a magyar birkózás huszadik olimpiai aranyérmét megszerző névrokona, Lőrincz Tamás tiszteletére adta fiának a Márton nevet. Hamvait 2024-ben, születésének 113. évfordulóján hozták haza Korondra, ahol most a szentesi tölgyfa magoncát ültették el ünnepélyesen.
