A szülők csak jót akarnak a gyereküknek, de épp ők taszítják a legnagyobb bajba
Az Alíz – engedd szépen, hogy megegyelek című zenés dráma Lewis Carroll Alice Csodaországban című könyvét használja kiindulópontként, de a nézőt nem könnyed gyerekmesébe, hanem sötét, nyugtalanító felnövéstörténetbe vezeti. A darab szerzői, Kovács Viktor és Kovács Dominik mintha csak az eredeti mű sötét tónusait erősítenék fel.
A FÜGE és az Orlai Produkció közös előadását az Átriumban mutatták be Pető Kata főszereplésével. A történet középpontjában a kamaszodó Alíz áll, akit szülei a Wonderland Lélekparkba visznek. A hely vezetője, Dr. Antal Edit azt ígéri, hogy a szomorú gyerekeket újra boldoggá teszi. Alíz azonban nem egyszerűen szomorú: a család szemében valami nagy baj lehet vele, hiszen korábbi kiváló iskolai teljesítménye romlani kezdett, ezért „meg kell őt szerelni”. A szülők számára nemcsak a lány lelkiállapota jelent problémát, hanem az is, hogy a család társadalmi megítélésén csorba ne essen.
A történet központi kérdése, hogy a szülőknek kiszolgáltatott gyermek választási szabadságát elnyomhatja-e büntetlenül a „csak jót akaró” szülők akarata. Az előadás a mesés motívumokat a rendszerváltás utáni magyar valóság és a kilencvenes évek atmoszférája felől értelmezi. A Wonderland egyszerre meseország és intézmény: olyan hely, ahol a problémásnak ítélt gyereket meg lehet javítani. A klinikai fehérségből színes mesebirodalmat varázsoló közeg első látásra játékosnak tűnhet, de a szóban szeretetet hirdető intézmény mögött az erőszak, a kontroll, a birtoklás és a feltétlen engedelmesség megkövetelése rajzolódik ki.
A címbeli felszólítás – „engedd szépen, hogy megegyelek” – jól összefoglalja ezt a kettősséget, a gügyögésbe csomagolt fenyegetést. Adott egy leánygyermek, aki bízik a felnőttekben, azok pedig nem vigyáznak rá. Sőt, az ő érdekeire hivatkozva zárják és gyógyszerezik be, és hol kedvesebben, hol erélyesebben próbálják megértetni vele, hogy milyennek kéne lennie. Miközben csak Alíz javát akarják, a legnagyobb traumáktól nem hogy nem tudják megvédeni, hanem egyenesen ők taszítják bele.
Az Alice Csodaországban című mű alkalmas arra is, hogy pszichológiai boncolgatásokba kezdjünk. Az 1865-ös könyv után kapta a nevét az Alice csodaországban szindróma, más néven Todd-szindróma, amelynek képzavaraihoz hasonló helyzeteket írt le az író. Valószínűleg Lewis Carroll migrénjei következtében fellépő hallucinációk ihlették a könyv jellegzetes képeit. Viták középpontjában áll az a dilemma is, hogy mivel a könyvet az író egyik ismerősének lánya, a regény keletkezésekor hat éves Alice Liddell inspirálta, mennyire volt ártatlan ez a barátság. A mából visszatekintve sem tűnik túlzásnak a felismerés, hogy egy kislánynak nagylánnyá, majd felnőtt nővé érni akkor sem lehetett könnyű, anyák, férfiak és szívtelen nevelőnők hálójában vergődve.
Az előadás egyik legérdekesebb vállalása, hogy egy mindenki számára ismerős mesét egy nagyon is valóságos családi konfliktus felől értelmez újra. A kérdés az, hol húzódik a határ a szeretet, a féltés és a kontroll között. Mikor válik a segíteni akarás kényszerré? És mi történik akkor, amikor egy gyermek nem akar megfelelni annak a képnek, amit a szülei és a környezete kialakítottak róla?
Az Alíz alkotógárdája korábban a Jurányi Házban sikerrel játszott MILF című előadáson is együtt dolgozott. Az új darabban ismét a családi viszonyok, a társadalmi elvárások és az egyén szabadságának kérdése kerül a középpontba. A rendező-koreográfus Gergye Krisztián, aki szereplőként is részt vesz az előadásban: többek között Alíz apját, a Macskát, a Tökalsót és a Hernyót játssza. A mindössze négy színészre épülő szereposztás sokféle karaktert jelenít meg. A címszerepben Pető Kata látható, aki Alíz mellett a Nyúl figuráját is eljátssza. Hernádi Judit az anya mellett Dr. Antal Editet, a gonosz és szívtelen Szívkirálynőt, valamint Porkolábnét is megformálja, míg Rohonyi Barnabás a Kalapos, Freud, a Szívfelső és a Hernyó szerepében jelenik meg.
Pető Kata a MILF-ből ismerős szőke parókájában egyszerre kislányos és a férfiak számára már izgatóan nőies, és miközben a teste már változik és átalakul, lélekben még nagyon is számítana a szülei által (nem) nyújtott biztonságra. A mesei világ és a nyugtalanító családi történet kettősét nemcsak a színészi játék és a mozgás, hanem a zenei világ is erősíti. A zenét Matisz Flóra Lili és Tarr Bernadett szerezte. A jelmezeket Nagy Fruzsina tervezte, a látványon pedig együtt dolgozott Gergye Krisztián, Isépy Andor, Jankovich Eszter és Pető Kata.
A FÜGE Produkció, az Orlai Produkció, a Gergye Krisztián Társulata és az Átrium együttműködésében létrejött előadás a mese, a tánc, a zene és a kortárs dráma eszközeivel állít színpadra egy rémmesét, amely csak a szavak szintjén szól a szeretetről.
