Százmillió évet tévedhettek a kutatók egyetlen fog miatt
Csaknem százmillió évvel fiatalabbnak bizonyulhat egy Oklahoma alatt rejtőző ősi becsapódási kráter, mint ahogy korábban gondolták. Az új eredmények szerint a mintegy 16 kilométer átmérőjű Ames-kráter nem egy több mint 467 millió évvel ezelőtti meteoritbombázás nyoma, hanem egy körülbelül 370 millió évvel ezelőtti becsapódáshoz köthető.
Az Ames település alatt húzódó kráter létezését 1991-ben azonosították szeizmikus mérések segítségével. A képződmény mintegy 2,7 kilométer vastag üledékes kőzetréteg alatt található.
Egy fog vezetett félre
A kráter korát eredetileg egy a becsapódási területen talált kőzetben felfedezett fog alapján határozták meg. A fosszíliáról megállapították, hogy egy ősi, angolnaszerű élőlény, egy konodonta maradványa. A fog alapján a kutatók arra következtettek, hogy a kráter nagyjából 467,5 millió évvel ezelőtt keletkezhetett, ami egybeesik az ordovíciumi meteorit-esemény időszakával.
Ekkor feltételezések szerint különösen intenzív aszteroidabombázás érte a Földet. Közel két tucat becsapódási krátert azonosítottak, amelyek mind az Egyenlítőtől számított nagyjából 30 fokos sávon belül helyezkednek el. A különös eloszlás alapján felmerült az a lehetőség is, hogy egy korábban szétesett aszteroida törmeléke gyűrűt alkotott a Föld egyenlítője körül.
Új módszer, új eredmény
Az Elizabeth Catlos, a Texasi Egyetem austini kutatója által vezetett kutatócsoport ezúttal nem a fosszilis fogból indult ki, hanem a kőzetben található cirkonkristályokat vizsgálta. A cirkon kristályosodásakor uránt és tóriumot tartalmaz, ólom azonban lényegében nem kerül bele. Az idő múlásával az urán radioaktív bomlás során ólommá alakul, így az urán és az ólom arányából nagy pontossággal meghatározható a kristály kora.
A meteorit becsapódásakor keletkező hatalmas nyomás és hő új cirkonkristályok kialakulását is előidézhette. Catlos csapata a NASA Johnson Űrközpontjának kutatóival együtt ezeket a kristályokat vizsgálta, többféle módszert alkalmazva. Az eredmény minden alkalommal ugyanoda vezetett: a kráter jóval fiatalabb, mint ahogy korábban gondolták.
„Ezzel a kutatással lényegében egy nagy bábut veszünk ki az ordovíciumi meteorit-eseményből, és áthelyezzük a frasni–famenn eseményhez, mondván: ez a becsapódás ide tartozik” – fogalmazott Catlos.
A fosszília már a becsapódás előtt ott volt
Felmerülhet a kérdés: ha a kráter 370 millió éves, akkor hogyan kerülhetett bele egy olyan konodonta foga, amely alapján korábban ennél jóval idősebbnek gondolták? A válasz szerint a fosszília valószínűleg már jóval a becsapódás előtt ott volt a kőzetben. A becsapódás során keletkező hatalmas energia összekeverte és összetörte a környező kőzeteket, így a korábbi földtani korszakból származó fosszíliák bekerülhettek a becsapódás által létrehozott törmelékbe.
Kapcsolat a késő devon végi kihalással
A 370 millió évvel ezelőtti becsapódás időpontja azért is érdekes, mert nagyjából egybeesik a késő devon végi tömeges kihalással, amely során a tengeri élővilág jelentős része eltűnt. A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy maga az Ames-kráterhez vezető becsapódás valószínűleg nem volt elegendő ahhoz, hogy önmagában előidézze a kihalást. A korszakban számos más lehetséges kiváltó okot is azonosítottak: az óceánok oxigénszintjének csökkenését, intenzív vulkáni tevékenységet, illetve egy közeli szupernóva hatását is felvetették.
Amikor a meteorit mintegy 370 millió évvel ezelőtt becsapódott, a mai Oklahoma területe még sekély tenger alatt feküdt. Az ezt követő több százmillió év során hatalmas mennyiségű üledék rakódott le a területen. A becsapódás nemcsak egy hatalmas krátert hagyott maga után: a Föld kérge is jelentősen megrepedt alatta, ezek a törések pedig később lehetővé tették, hogy olaj és földgáz vándoroljon a mélyből a felszínhez közelebb eső rétegekbe. Az 1991-es felfedezés óta a kráter területén található kutak mintegy 17,4 millió hordó olajat és 79,5 milliárd köbláb, azaz nagyjából 2,25 milliárd köbméter földgázt termeltek ki.
Új idővonal rajzolódhat ki
A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy az apró cirkonkristályok segítségével olyan események korát is újra lehet vizsgálni, amelyekről korábban azt hitték, hogy már pontosan ismerjük az időpontjukat. Danny Stockli, a Texasi Egyetem Jackson Geotudományi Iskolájának dékánja és a kutatás egyik társszerzője szerint ezek a parányi kristályok lehetővé teszik, hogy több százmillió évvel visszatekintsünk a Föld történetébe, és pontosabban rekonstruáljuk bolygónk ősi felszíneinek változásait.
A kutatók szerint érdemes lenne hasonló módszerrel újravizsgálni Észak-Amerika más becsapódási krátereit is. Ez segíthetne abban, hogy pontosabb idővonalat kapjunk a Föld történetének nagy meteoritbecsapódásairól – és arról is, milyen szerepet játszhattak ezek a bolygó élővilágának sorsában.
