Alaptörvény-ellenesnek találta az Alkotmánybíróság a kármentesítést halogató szabályt
Az Alkotmánybíróság keddi nyilvános ülésén kihirdetett határozatában megállapította, hogy Alaptörvény-ellenes a felszín alatti vizek védelméről szóló kormányrendeletben szereplő beavatkozási terv felülvizsgálatát szabályozó eljárás, ezért azt megsemmisítette.
A testület csaknem négy év után tartott ismét nyilvános határozathirdetést; legutóbb 2022 novemberében, a Magyar Tudományos Akadémia szabályozása ügyében hozott döntésüket hirdették ki. A mostani határozat az Óbudai Gázgyár szennyezett területei kármentesítésének ügyében született.
A bírósági kezdeményezés háttere
A Fővárosi Törvényszék bírói tanácsa idén márciusban fordult az Alkotmánybírósághoz, és az előtte folyamatban lévő per felfüggesztése mellett kérte a felszín alatti vizek védelméről szóló 2004-es kormányrendelet 26/A §-ának megsemmisítését.
A 2024-ben beiktatott rendelkezés lényege: ha a beavatkozási munkák a terv jóváhagyásának véglegessé válásától számított öt éven belül nem kezdődtek meg, vagy több mint öt éve szünetelnek, a helyettes államtitkár hivatalból elrendeli a terv felülvizsgálatát, és ettől kezdve a korábbi terv végrehajtására vonatkozó kötelezések nem hajthatók végre.
Az alapeljárás másfél évtizede tart, felperesei ingatlantulajdonosok. A környezetvédelmi hatóság 2012-ben kötelezte a Fővárosi Gázművek Zrt.-t mint környezethasználót egyik telephelyére vonatkozó részletes tényfeltárásra és kármentesítési monitoringterv készítésére, majd 2015-ben a földtani közeggel és a felszín alatti vízzel kapcsolatban beavatkozásra és a beavatkozás ideje alatti kármentesítés-monitoring végzésére.
A társaság és jogutódai több alkalommal kértek és kaptak határidő-hosszabbítást; a beavatkozási terv felülvizsgálatára vonatkozó legutolsó határidő ez év december. A törvényszék az indítványában megjegyezte: bár a környezetszennyezés felismerésére már harminc éve került sor, a beavatkozásra kötelező határozat meghozatalára közel húsz évvel később került sor, a beavatkozás megkezdésére pedig azóta sem került sor.
A „szennyező fizet” elvének sérelme
A bírói kezdeményezés szerint a kormányrendelet ellentétes többek között az Alaptörvény azon rendelkezésével, amely szerint Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez, illetve a „szennyező fizet” alkotmányos elvével is.
Az Alkotmánybíróság a Szabó Marcel előadó alkotmánybíró által jegyzett határozatában osztotta a törvényszék aggályait. A döntés indoklása rámutatott, hogy a megsemmisített szabály nem kielégítő módon érvényesítette a „szennyező fizet” elvet, és veszélyeztette az egészséges környezethez való jog érvényesítését.
A testület szerint a megsemmisített rendelkezés olyan eljárási mechanizmust hozott létre, amely teljes egészében kivonta a kármentesítés alól a szennyezések által legsúlyosabban érintett területeket. A szabály nem egyszerűen csak veszélyeztette az egészséges környezethez való jog érvényesülését, hanem nyilvánvalóan hozzájárult a talaj és a felszín alatti vizek állapotának romlásához, ráadásul lényegében automatikusan biztosította a kötelezett számára a kármentesítés végrehajtásának elmaradása esetén a határidő meghosszabbítását is.
A megsemmisített szabályozás kötelezővé tette a környezetvédelmi ügyekért felelős helyettes államtitkár számára, hogy a kármentesítésre kötelezetteknek új beavatkozási terv előkészítését írja elő, ezzel mentesítve őket a korábban már előírt kötelezettségek teljesítése és a teljesítés miatti jogkövetkezmények viselése alól, ha kifejezett kötelezettségük ellenére legalább öt éven át semmilyen lépést nem tettek a kármentesítés érdekében.
A kormányrendelet azt sem zárta ki, hogy amennyiben a kötelezett a beavatkozási terv felülvizsgálatát követő újabb öt évben sem kezdi meg a kármentesítési munkálatokat, ismételten meginduljon az eljárás. A felszín alatti vizek állapotát már önmagában a szennyezés felszámolásának időben történő elhúzódása is súlyosan veszélyezteti.
Párhuzamos indokolás
A határozathoz Hörcherné Marosi Ildikó párhuzamos indokolást fűzött. Álláspontja szerint először azt kellett volna vizsgálni, hogy a szabályozás törvényi szintet igényel-e, továbbá a környezeti kár helyreállítását vagy költségeinek viselését a szennyező alapvető kötelezettségeként, nem pedig az egészséges környezethez való jog részjogosítványaként kellett volna értelmezni.
