Az elfeledett nő, aki férfiruhában hódította meg a Fudzsit, és ezzel megtört egy évszázados tilalmat
1832-ben egy 24 éves japán nő, Takajama Tacu, átlépte a korának meghatározta határokat azzal, hogy férfiruhába bújva felmászott a Fudzsi-hegy csúcsára, amelyre nőknek évtizedeken át tilos volt a belépés. A kihívás, amit vállalt, nem csupán fizikai, hanem szocio-kulturális is volt, hiszen az akkori japán társadalomban a nők tisztátalannak számítottak a menstruáció és a szülés miatt, így a férfiak világához, a szent hegyhez nem férhettek hozzá. Takajama Tacu azonban nem fogadta el ezt a sorsot.
Csaknem kétszáz évvel később a csendes Szaisó-dzsi templom udvarán található mohos sírkő, amely takarja nevét, mára az ő emlékét őrzi. Takajama Tacu, aki titokban indult útnak öt férfi társaságában, nem csupán a hegy meghódítására vágyott, hanem arra is, hogy a nőket is bátorítsa, hogy éljék meg jogukat a természet csodáihoz. Az ő szándéka az volt, hogy bebizonyítsa, a nők számára is van hely a szent helyek megismerésében.
Nőknek a hegyen nem volt helyük
A Fudzsit nem csupán szent helyként tisztelték, hanem az „istenek” birodalmának is könyvelték. Az Edo-korszakban a mászás a lelki megtisztulás fontos része volt a zarándokok számára, akik az istenek közé kívántak lépni. A nők azonban a „nőknek tilos” elv alapján nem juthattak fel a hegyre, mivel azt a hagyományos hit szerint veszélyesnek tartották. De Takajama Tacu megkérdőjelezte ezt a tilalmat, és elhatározta, hogy megmutatja, a nők is képesek felmászni a hegy csúcsára.
Hajnal előtt, egy tiszta októberi reggelen, Tacu férfiruhába öltözve és rövid hajjal indult útnak, amikor a férfiakkal együtt megkezdték zarándoklatukat. Mivel nem volt ünneplés, sem tanú, egyszerűen csak egy fiatal nő állt a Fudzsi csúcsán, akire a történelem sokáig nem emlékezett.
Elfeledett hős
Takajama Tacu bátorságát kezdetben sokan még rossz ómennek is tartották. Az őzön csúszott figyelmeztetések nem álltak meg, a hegyre felkúszó nők még évtizedekig nem léphették át a küszöböt. 1867-ig kellett várniuk a nőknek, hogy akárcsak lépjenek a hegyre, ami a brit diplomata felesége, Fanny Parkes révén vált lehetővé. Parkes neve ünnepelt és hősnőként vonult be a történelembe, míg Takajama Tacuét a feledés homálya övezte.
Csak az 1980-as években került elő újra Takajama Tacu neve, amikor két történész, Ivasina Kóicsiró és Okada Hirosi egy régi, poros levéltárban bukkant rá egy széttöredezett tekercsre, amely örökítette meg a tetteit. Ma a Szaisó-dzsi templom udvarán álló névtelen sírkő emlékeztet arra, hogy legalább egy nő szembeszállt a korabeli elvárásokkal, és megmutatta, hogy a nőknek is van helyük a hegyi „istenek” világában.
A Fudzsi-hegy napjainkban évről évre zarándokok ezreit vonzza, akik talán már nem is sejtik, hogy az első nő, aki a csúcsra jutott, titokban, álcázva, életét kockáztatva tette ezt, csupán azért, hogy bizonyítsa: a nők is méltók a csúcsok meghódítására.
(Borítókép: Fudzsihegy Hiroshige 1833. Fotó: Picturenow / Universal Images Group / Getty Images)
Forrás: index.hu/tudomany/2025/11/30/fudzsi-hegy-hires-noi-hegymaszok-takajama-tacu-tilalom/
