Figyelmeztet a Helsinki Bizottság: nem lehet bárkit bilincsben bíróság elé vinni
A Magyar Helsinki Bizottság nyilatkozatban figyelmeztetett, hogy az elmúlt időszak nagy médiafigyelmet kiváltó büntetőeljárásaiban a letartóztatások és a bilincselés jogszerűségét a gyanú fennállásától függetlenül az alkotmányos alapelveknek megfelelően kell megítélni. A jogvédő szervezet szerint az indokolatlan kényszerintézkedések nemcsak jogsértők, hanem magának az elszámoltatásnak a legitimitását is aláássák.
A szervezet közölte: munkája során kizárólag az élő hazai alkotmányos hagyományt és a nemzetközi emberi jogi sztenderdeket kérte számon minden magyar kormányon és állami hatóságon, függetlenül attól, hogy éppen milyen politikai erő volt többségben a parlamentben.
Az elmúlt időszakban számos nagy médiafigyelmet kiváltó büntetőeljárás indult a politikai és gazdasági elit ismert szereplői ellen. A Helsinki Bizottság leszögezte: nem feladata az egyes ügyek elemzése, és nem foglalhat állást abban sem, hogy egyes eljárásokban milyen bizonyítékok alapján születik döntés a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedésekről.
Hozzátették ugyanakkor, hogy kötelességüknek tartják felhívni a figyelmet a jogállam értékeire. Egyrészt arra, hogy a letartóztatás önmagában nem lesz jogszerű attól, hogy valakivel szemben fennáll a bűncselekmény gyanúja; a hazai ügyészség és bíróság döntéseit a letartóztatás elrendelése és meghosszabbítása során a magyar alkotmány, az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjoga és a büntetőeljárási törvény alapelvei szigorú keretek közé szorítják.
Mérlegelni kell, hogy a megalapozott gyanú megléte mellett fennállnak-e a letartóztatás úgynevezett különös okai: a szökésveszély, az eljárás meghiúsításának veszélye vagy a bűnismétlés veszélye. A szökésveszélyt mérsékli, ha valaki sejthette, hogy előbb-utóbb meggyanúsítják, de nem szökött meg, és idézésre megjelent a hatóságok előtt; az eljárás meghiúsításának veszélyét csökkenti, ha valakinek már nincsen hozzáférése a lehetséges bizonyítékokhoz; a bűnismétlés veszélyét pedig mérsékeli, ha valaki már nincs olyan pozícióban, amely eredetileg lehetővé tette a gyanú szerinti cselekmény elkövetését.
A Helsinki Bizottság emlékeztetett: ezek nem új szempontok, hiszen Hagyó Miklós letartóztatását több mint egy évtizede éppen azért találta az Emberi Jogok Európai Egyezményébe ütközőnek a strasbourgi bíróság, mert annak elrendelésekor a hazai bíróságok nem voltak tekintettel ezekre.
A szervezet hangsúlyozta: nyilvánvalóan nem rendelkeznek a szükséges információkkal ahhoz, hogy megítéljék, hogyan mérlegeltek a mostani döntéseik során a magyar hatóságok, és az utóbbi évek súlyos közpénzügyi visszaéléseinek feltárását is rendkívül fontosnak tartják, azonban az is lényeges, hogy erre a vonatkozó alapjogi követelmények betartásával kerüljön sor, már csak azért is, hogy utólag ne vetülhessen az eredményre jogsértés árnya.
Kiemelték, hogy bilincselni nem kötelező még előállítás során sem; a bilincselés jogszerű céljai között olyanokat olvashatunk a törvényben, mint a támadás vagy a szökés veszélyének megakadályozása. Ha ez a veszély nem áll fenn, akkor nem egyszerűen szükségtelen, hanem egyenesen jogsértő bilincset alkalmazni, mert a megfelelő indok nélkül használt bilincs és a felesleges vezetőszár súlyosan sérti az emberi méltóságot, különösen, ha valakit kamerák kereszttüzében visznek a bíróságra.
Ez sem újkeletű probléma: Geréb Ágnes ügyében már 2010-ben jelezték a jogvédők, azóta viszont európai uniós jogszabály is kimondja, hogy hacsak a gyanúsított nem jelent biztonsági kockázatot, nem állítható „talpig vasban” a bíróság elé, mert az sérti az ártatlanság vélelmét.
Végül a Helsinki Bizottság arra is felhívta a figyelmet, hogy a fogvatartottaknak joguk van kapcsolatot tartani a szeretteikkel, már csak azért is, mert a családtagok nem követtek el semmit, ezért őket csak a büntetőeljárás vagy a büntetés-végrehajtás legitim érdekei által indokolt mértékben lehet korlátozni.
A szervezet szerint a nem kellőképpen indokolt és valamilyen hazai vagy nemzetközi bírói fórum előtt utóbb jogellenesnek minősülő kényszerítőeszköz-használat vagy kényszerintézkedés annak az államnak is rossz, amely akár valós és jogos társadalmi igény szolgálatában alkalmazza azt egy végül esetleg bűnösnek is minősülő személlyel szemben, mert ezzel aláássa a felelősségre vonás legitimitását.
Ezért a kiszámítható és pártatlan, a hazai és nemzetközi alapelveket tiszteletben tartó büntető igazságszolgáltatás szolgálja legjobban mindannyiunk érdekét abban a nehéz, de rendkívül fontos pillanatban, amikor a demokrácia közös reményeink szerint visszatér a hozzá méltó tisztességes eljárások által kijelölt alkotmányos útra – zárták közleményüket.
