Bombafenyegetések a magyar iskolákban: nem robbantani akarnak, hanem uralkodni
Az elmúlt napokban sorra bombafenyegetések érik a magyarországi oktatási intézményeket. Múlt héten több helyről érkezett jelzés, hétfőn több mint 70 intézményről szóltak a hírek, kedden pedig újabb iskolák váltak érintetté. A fenyegető üzenetek közötti összefüggéseket vizsgálják a rendőrök, akik az igazgatókkal egyeztetve hajtják végre a szükséges intézkedéseket. Eddig egyetlen intézményben sem találtak robbanószert vagy robbantásra alkalmas eszközt, az épületek kiürítése és a tanítás megszakítása így is komoly fennakadást okozott. A Nemzeti Nyomozó Iroda nemzetközi szálakat is vizsgál, hiszen a magyarországi intézmények mellett szerbiai, romániai, észak-írországi és skót iskolák is hasonló üzeneteket kaptak.
A kontroll és a láthatóvá válás motivációja
Erdélyi Ákos kriminológus, krízisintervenciós szakpszichológus-jelölt szerint aki bombafenyegetést küld egy oktatási intézménynek, az az esetek túlnyomó többségében nem robbantani akar, hanem kontrollálni és láthatóvá válni. A fenyegetés nem feltétlenül jelent tényleges robbantási szándékot: önálló cél lehet a félelemkeltés, az intézmény működésének megzavarása, a figyelem megszerzése vagy egy vélt sérelem megtorlása is. Az iskola kiürítése és a hatóságok felvonulása azt az élményt adhatja az elkövetőnek, hogy képes irányítani mások viselkedését. A háttérben állhat valós vagy szubjektíven megélt igazságtalanság is, például megalázottság, kirekesztés vagy iskolai kudarc.
Nemzetközi hálózatok és az utánzásos elkövetés
A fenyegetéssorozat feltehetően nem egyetlen személy műve, ezt támasztja alá a fenyegetések nemzetközi kiterjedtsége és a külföldi társhatóságokkal való közös nyomozás. A nagy nyilvánosságot kapó eseteknél mindig számolni kell az utánzásos elkövetéssel. Egy 2001-es tanulmány szerint az 1999-es Columbine-i iskolai lövöldözést követő 50 napban 354 iskolai erőszakos fenyegetést regisztráltak a vizsgált pennsylvaniai iskolakörzetekben, és ezek 56 százaléka az első tíz napban történt. A tavaly januári fenyegetéshullám után is akadt példa utánzásra. A jelenség mögött Albert Bandura szociális tanuláselmélete áll, valamint az, hogy az olyan nihilista erőszakos online közösségek, mint a 764, a The Com vagy a True Crime Community hozzájárulhatnak a szélsőséges gondolatok elsajátításához.
Nincs egységes elkövetői profil
Az amerikai titkosszolgálat iskolai erőszakkal foglalkozó kutatásai alapján nem létezik olyan egységes személyiségprofil, amely alapján megbízhatóan beazonosítható lenne a leendő elkövető. A megelőzésben leginkább a konkrét kijelentések, a viselkedés megváltozása és a környezeti stresszorok nyújthatnak támpontot. Az elkövetőket jellemezheti a fokozott sérelemérzékenység, az érzelemszabályozási és impulzuskontroll-nehézségek, a kontroll és elismerés igénye, valamint a lélektani krízisek nem megfelelő kezelése.
A riadók pszichés hatásai
Egy bombariadó akkor is valós fenyegetésélményt jelent, ha a helyszínen nem található robbanószerkezet, hiszen a kiürítés pillanatában az érintettek nem tudhatják, mekkora a tényleges veszély. A diákoknál megjelenhet a félelem, a nyugtalanság és a koncentrációs nehézség, a pedagógusoknál a felelősségérzet és a tehetetlenségérzés, a szülőknél pedig az erős aggodalom és a fokozott ellenőrzési igény. Hosszú távon tartós szorongás, alvási nehézségek és traumával összefüggő tünetek alakulhatnak ki.
A biztonságérzet helyreállítása
A megelőzés és a feldolgozás során a legfontosabb cél annak elősegítése, hogy az érintettek ismét kiszámíthatónak és biztonságosnak éljék meg az iskolai környezetet. Ehhez hiteles, életkornak megfelelő kommunikációra, a megszokott napirend visszaállítására és differenciált, egyéni szükségletekhez igazodó támogatásra van szükség. A fenyegetések hatékony megelőzéséhez meg kell érteni, milyen célt szolgált a cselekmény, és az iskola, a család, a kortárs közösség, a szociális-egészségügyi ellátórendszer és a hatóságok összehangolt munkájára van szükség.
