Reagált az egészségügyi tárca a lakossági levelekre, de rengeteg kérdésre nem kaptunk választ
Az Egészségügyi Minisztérium szerint nem adtak ki olyan utasítást, amely leállítaná a felvételeket a fővárosi krónikus belgyógyászati osztályokon, vagy megtiltaná a betegek bent tartását. A tárca elismeri, hogy az elmúlt napokban ellátásszervezési nehézségek voltak, arra viszont nem kaptunk választ, pontosan hány beteget érint a helyzet, és mi lesz azokkal, akiket senki nem tud hazavinni.
Két korábbi cikkünkben olvasóink leveleit közöltük. Az elsőben egy olvasónk arról írt, hogy a Péterfy Sándor Utcai Kórház szociális irodája szerint a fővárosi krónikus osztályok nem vesznek fel új betegeket, és a bent fekvők ápolási idejét sem hosszabbítják meg. A cikk megjelenése után újabb családok jelentkeztek hasonló tapasztalatokkal. Egyik olvasónk apósa, akit a kórház sürgetésére vittek el egy idősotthonba, nem sokkal később meghalt.
A minisztérium cáfolja, hogy központi döntés állna a helyzet mögött. Válaszuk szerint nem adtak ki olyan utasítást, amely a krónikus belgyógyászati osztályokon az új betegek felvételének általános felfüggesztését, az önellátásra képtelen betegek ellátásának megszüntetését vagy a kórházi tartózkodásuk meghosszabbításának általános tilalmát írná elő. A tervezhető ellátások korlátozását sem rendelték el. A válasz ugyanakkor kétszer is az „általános” szót használja, így nyitva marad a kérdés, született-e egyes kórházakra vagy osztályokra vonatkozó döntés. Arról sem szól, hogy a minisztérium háttérintézményei adtak-e ki ilyen utasítást, és az sem derül ki, tud-e a tárca arról, hogy egyes kórházak saját hatáskörben vezettek be ilyen intézkedést.
A minisztérium elismeri, hogy az elmúlt napokban ellátásszervezési nehézségek alakultak ki, amelyeket szerintük az érintett intézmények együttműködése kezelt. A fővárosi belgyógyászati ügyeleti ellátás jelenleg különösebb fennakadások nélkül működik. A helyzet egyik fő okaként a szociális ellátórendszer régóta fennálló kapacitáshiányait nevezik meg, amelyek közvetlenül a kórházakban jelentkeznek. Számos olyan beteg fekszik kórházban, aki aktív kezelésre már nem, ápolásra és biztonságos elhelyezésre viszont rászorul; közöttük idős, önellátásra képtelen és hajléktalan emberek is vannak. Ha számukra nincs szociális férőhely, a kórházak kénytelenek gondozási feladatokat is ellátni. A tárca szerint ugyanakkor nemcsak a szociális férőhelyhiány a gond: az általuk örökölt, évtizedek óta fennálló strukturális problémákat, a krónikus szakemberhiányt, a korábbi kapacitáscsökkentéseket és az elmaradt karbantartást is felsorolják.
Intézkedésként azt írják, hogy a minisztérium és háttérintézményei a kórházakkal együtt többletkapacitásokat biztosítottak, és folyamatos a kapcsolat a Szociális és Családügyi Minisztériummal. A helyzet kezelésében az Országos Kórházi Főigazgatóság, a fővárosi kórházak, az egyetemi és egyházi intézményeket is beleértve, az Országos Mentőszolgálat, a Főváros, valamint a szociális és hajléktalanellátó intézmények vesznek részt. A kormány emellett közép- és hosszú távú intézkedéseket is vizsgál.
Az elbocsátásról a minisztérium azt írja: a kórházi kezelés szükségességének megítélése orvosszakmai kérdés. Az aktív kezelés befejeződése önmagában nem jelenti, hogy a beteg ne szorulna további ellátásra. Különösen fontosnak nevezik, hogy a családi háttér nélküli, önellátásra képtelen betegek is megkapják a szükséges további ellátást. A tárca arra kéri a betegeket, hogy csak indokolt esetben forduljanak a sürgősségi osztályokhoz, rendelési időn kívül pedig elsősorban az 1830-as ügyeleti számot hívják.
Kérdéseink közül tehát a minisztérium egyre adott egyértelmű választ: nem volt általános központi utasítás. A többire általános megfogalmazásokkal reagált, vagy ki sem tért rájuk. Nyitva maradt, hány beteget érint a helyzet, tud-e a tárca kórházi szintű döntésekről, elbocsátható-e, akit otthon nem tudnak ápolni, köteles-e a kórház gondoskodni a beteg további sorsáról, mi lesz a család nélküli, önellátásra képtelen betegekkel, milyen átmeneti megoldás van, és bővítik-e az ápolási és átmeneti férőhelyeket. A minisztérium azzal zárja válaszát, hogy a cél változatlan: senki ne maradjon a szükségleteinek megfelelő ellátás nélkül.
Olvasóink levelei alapján úgy tűnik, a családok ma mást tapasztalnak. Egyik olvasónk a klinika szociális szolgálatától azt hallotta, hogy az idősotthonokban nagyjából két év a várakozás. A magánotthonok 2-4,5 millió forintos belépőt kértek, és még így is várólistára kerültek volna, közben a kórház naponta sürgette őket, hogy vigyék el a beteget. Egy másik olvasónk kollégája édesapja ápolása miatt táppénzre kényszerült, és novemberben legfeljebb 111 ezer forintból kell megélnie.
