Izrael futballcsodája és a háború árnyéka: egy generáció, amelyre az egész ország szurkolt
Az izraeli labdarúgás korábban nem bővelkedett nemzetközi sikerekben, ám néhány éve egy fiatal generációból olyan csapat épült, amely komoly reményeket ébresztett. Az U20-as válogatott 2023-ban elődöntőig jutott az argentin rendezésű világbajnokságon, útközben Üzbegisztánt és Brazíliát is legyőzve. A későbbi győztes Uruguay csak egy góllal bizonyult jobbnak az izraeli együttestől. Az elődöntőt az izraeli köztévé nézte legtöbben abban az idősávban, országosan 23 százalékos nézettséget ért el, a politikusok pedig versenyeztek, ki gratulálhat előbb a játékosoknak.
A csapatot Ofir Háim szövetségi edző kovácsolta egységgé. A keret zsidó és muszlim vallású labdarúgókból állt, ami akkor példát mutatott az elfogadásról. Az egyik arab származású játékos, Anán Halaili az Üzbegisztán elleni győztes gól után héber nyelven köszönte meg a szurkolóknak a kitartást, és ezt a gesztust sokan a csapat identitásának jelképeként értékelték.
A tehetségek európai karrierje
A sikeres utánpótlásból több játékos is jelentős szerződést kapott. Halaili 2025 nyarán a Crystal Palace-hoz igazolt, az átigazolási díj 24,5 millió euró volt. Oszkár Gluh az Ajaxnál kapta meg a tízest, korábban a Red Bull Salzburgban teljesített jól. Roj Revivo a Maccabi Tel-Avivból az Elchéhez szerződött, Sztav Lemkin a Twentében játszik, Dor Turgeman, Ilaj Feingold és Idan Toklomati pedig az MLS-ben szerepelnek. A generáció 2022-ben U19-es Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett, egy évvel később pedig U20-as világbajnoki bronzérmet hozott haza Argentínából.
A Hamász támadása és a közhangulat megfordulása
2023. október 7-én a Gázai övezetből induló, a Hamász vezette fegyveres csoportok nagyszabású támadást hajtottak végre Izrael déli részén. A támadásban 1200 ember halt meg, és 251 túszt ejtettek. Válaszul Izrael katonai offenzívát indított Gázában, amely az ENSZ becslései szerint több mint 70 000 palesztin halálát okozta. A gázai háború következtében az izraeli társadalom és az U20-as sikercsapat közötti viszony megromlott, a zsidó és muszlim közösségek közötti feszültség pedig éket vert a csapat és a szurkolók közé.
Rasszizmus és félelem a pályákon
Izraelben az arab lakosság a népesség mintegy húsz százalékát teszi ki, a profi labdarúgók körében viszont mintegy 35 százalékos az arányuk. Az első arab válogatott játékos Rifaat Turk volt 1976-ban, 2018-ban pedig Bibarsz Natcso lett az első muszlim csapatkapitány, aki nem énekelte az izraeli himnuszt a mérkőzések előtt. A Hamász támadását követően az izraeli futballban ismét felerősödött a rasszizmus; ellenséges dalok jelentek meg, és megsokasodtak az arab játékosokat érő támadások. Dia Szabára felesége egy bejegyzésben arról írt, hogy Gázában is vannak ártatlan gyerekek, ami után a játékos 2025-ben Törökországba távozott, jelenleg az Amedsporban szerepel.
Nemzetváltás és felelősség
Ataa Dzsáber, az izraeli U21-es válogatott korábbi csapatkapitánya 2023 júniusában nemzetiséget váltott, és ettől kezdve Palesztinát képviseli. Döntését azzal indokolta, hogy nem tudja tovább szétválasztani a sportot és a politikát, miután látta, amint a rendőrség palesztin családokat lakoltat ki Kelet-Jeruzsálemben. A véleményt nyilvánító játékosok nagyon megválogatják a szavaikat, mert a népharag könnyen derékba törheti a hazai karrierjüket. Beram Kajal, a Brighton, a Celtic és az izraeli válogatott egykori játékosa, aki ma az Izraeli Labdarúgó-szövetségnél a palesztin területekről származó fiatal tehetségekkel foglalkozik, úgy fogalmazott: nagyon nehéz arabnak lenni Izraelben. Azt mondja a fiataloknak, hogy amikor bekerülnek a válogatottba, beszéljenek a saját nyelvükön, és ne féljenek megmutatni magukat.
