Megvan az elmúlt évtizedek legfontosabb zenei felfedezése, egy eddig ismeretlen Mozart-kézirat
A párizsi nemzeti könyvtár felfedezett és azonosított egy korábban ismeretlen, Wolfgang Amadeus Mozart által írt kéziratot, amely a zeneszerző 1778-as párizsi tartózkodásából származik. A dokumentumot 2026 februárjában találták és azonosították a Bibliothèque nationale de France Zenei Osztályán.
A 44 oldalas füzet Mozart azon leckéit dokumentálja, amelyeket Marie-Louise-Philippine de Bonnières de Guînes-nek, egy tehetséges fiatal arisztokrata hárfaművésznek adott. A lány édesapja, a tehetős és köztiszteletben álló Guînes herceg kérte fel Mozartot, hogy alkossanak közösen, és adják elő a K299-es versenyművet fuvolára és hárfára.
1778 májusa és júliusa között Mozart szinte minden nap tanította a lányt. A jegyzetfüzet a közös gyakorlatokat és hét rövid, fuvolára és hárfára írt darabot tartalmaz. Különlegessége, hogy ugyanazokon az oldalakon őrzi a tanár és a tanítvány munkáját: Mozart ötleteket vet fel, javít és fejleszt, míg Marie-Louise másol, kiegészít és kísérletezik. Így egyszerre látható, hogyan korrigált Mozart, és milyen ötleteik voltak külön-külön.
A zeneszerző nem volt bőkezű a dicséretekkel. Egy 1778. május 14-én kelt, édesapjának, Leopoldnak írt levelében panaszkodott, hogy a lánynak nincsenek ötletei. Egy későbbi levélben azt írja, semmi tehetsége a zeneszerzéshez, technikailag képzettnek, de ihlet nélkülinek írja le.
A jegyzetfüzetben több gyakorlat található Marie-Louise kézírásával. A fuvola-hárfa darabok közül hat már elkészült, bár Mozart ötleteiből indulnak ki. A hetedik befejezetlen maradt, amelyet hat üres oldal követ – talán azért, mert a lány tanulmányai véget értek, amikor még abban az évben, július 26-án férjhez ment.
A füzet alapján nem lehet megmondani, hogy Marie-Louise mennyire volt tehetséges, de az egyértelmű, hogy tanulmányai nem korlátozódtak a hárfajátékra, komolyan foglalkozott a zeneszerzéssel is. Kézírása azért is értékes, mert kiderül belőle, milyen szerepet játszott az órákon: nyomon követhető, hogyan végezte a gyakorlatokat, így nem csak Mozart véleményét kapjuk a teljesítményéről.
A felfedezés a zenetudósok szerint az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb lelete, mivel megmutatja, hogyan oktatott a zseni, és ritka betekintést nyújt az abban a korban magánjellegű, ezért kevéssé ismert zeneoktatási módszertanba. A lelet ugyanakkor némileg fényt derít Mozart utolsó párizsi tartózkodására és mindennapjaira is.
