Anne Carson kapta az irodalmi Nobel-díjat, a díjazott inkább elvonult az erdőbe
Anne Carson kanadai költő és esszéista kapta idén az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia indoklása szerint Carson „merész és invenciózus életművéért, amely a klasszikus hagyománnyal folytatott játékos párbeszéd révén új formákat teremtett a kortárs irodalom számára” érdemelte ki az elismerést.
A Nobel-díj honlapján közzétett telefonbeszélgetésből kiderült, hogy a díjazott meglehetősen visszafogottan fogadta a hírt. Éppen kekszet evett és teát ivott, amikor értesült a döntésről. Elmondta, hogy éppen a konyhában ült, a London Review of Booksot olvasta, és épp fel akart állni, hogy felsöpörje a padlót, amikor megérkeztek a telefonhívások. Ezeket azonban sorra kinyomta, mert – mint mondta – mindig kikapcsolja a telefont, amikor az csörög. Végül férje nyomására mégis visszahívta az ismeretlen számot.
A költő elárulta, hogy Reykjavíkban, a tengerparton tartózkodnak, házuk ablaka pedig az Északi-sarkvidékre néz. Hozzátette: sajnálja, hogy nem elég drámai a számukra, de ez nála csak egy átlagos nap.
Carson arról is beszélt, hogy még nem gondolkodott azon, mit jelent számára a legrangosabb irodalmi díj. A díjazással járó pénzjutalmat, mintegy 391 millió forintot, az Orvosok Határok Nélkül szervezetnek ajánlja fel, valamint egy barátjának segít házat vásárolni.
Saját munkásságát véletlenszerűként jellemezte, és azt tanácsolta az olvasóknak, hogy ha most ismerkednek a könyveivel, nyugodtan kezdjék az életmű kellős közepén. Ugyanezt ajánlja azoknak is, akik írni szeretnének: „Kezdjék a közepén”. Elmondta azt is, hogy unalmát Homérosz olvasásával űzi el.
Arra a kérdésre, miként ünnepli majd a díjazást, azt válaszolta: elmennek sétálni az erdőbe, hogy ne kelljen felvenniük a telefont, és hallgatni fogják a csendet. A hírek szerint Doris Lessing is hasonló attitűddel fogadta annak idején a díjazását, elutasítva a hírverést.
A The New York Times öt kötetet javasol azoknak, akik most ismerkednek Anne Carson életművével. Magyarul eddig csak a Vörös önéletrajza című műve jelent meg, amelyet a lap első helyen ajánl. A kritikusok az eredetileg 1998-ban kiadott alkotást tartják egyik fő művének, és ez a legismertebb könyve is. A mű egy laza szerkezetű verses regény, amely sok szállal kötődik a görög mitológiához, azon belül is Gérüón és Héraklész történetéhez. A főhős egy Gérüón nevű fiú, aki metaforikusan azonos a mitológiai szörnnyel. A bátyja által molesztált fiú, akit gyenge akaratú anyja képtelen megvédelmezni, a fotózásban és a Héraklész nevű fiatalember iránt érzett szerelemben keres vigaszt. Héraklész azonban akkor hagyja el, amikor a fiú a leginkább rajong érte. Évekkel később Argentínában újra találkoznak, és kialakul egy szerelmi háromszög Héraklész, Gérüón és Héraklész új szerelme, Ankash között.
A The Guardian nem könyvajánlót közölt, hanem pályatársak véleményét kérte ki a díjazásról. Margaret Atwood, aki évek óta szintén esélyesnek számított az irodalmi Nobel-díjra, örül Carson elismerésének, és a The Beauty of the Husband című kötetét ajánlja olvasásra. Emily Wilson szívből gratulált a szerinte megérdemelt díjhoz. Ocean Vuong szerint Carson díjazása reményt ad az irodalmi világnak, mert egy rendkívüli képességű és szigorú gondolkodású szellemet és lelket tüntetett ki az akadémia egy olyan időszakban, amikor az írói hivatás integritása minden korábbinál nagyobb veszélyben van. Úgy véli, hogy Carson formai sokszínűsége és nyughatatlansága korlátlan szabadságot adott az írók újabb nemzedékének, és hozzátette: szerencsésnek tartja magát, hogy az ő munkássága nyomában írhat.
Arra a kérdésre, hogy mit ajánl Carson olvasásra, a válasz: Homéroszt.
