Furfangos gyermekvédelmi játéknak lehetünk tanúi
Nem akkora dráma, hogy kiderült: Gryllus Dorka minapi RTL-beli rosszulléte átverés volt, egy drogérialánc menopauzával kapcsolatos kampányának része. Így élhet a remény, hogy valójában a kormánytagok minapi produkciói is csupán egy furfangos gyermekvédelmi akcióterv részei – tehát hogy ők a gyermekvédelmi törvény apropóján állnak elő szándékosan fura megnyilvánulásokkal, hogy azok segítségével a közönség összerakhassa, milyen sokféle bántalmazási formával találkozhatnak a kiskorúak.
A projektet szemlátomást a karmester, Radnai Márk indította el, aki a következő mondattal harangozta be a gyermekvédelmi törvény módosítását is magában foglaló háromnapos plenáris ülést: „A tigris már melegít, a borjak még nem tudják, hogy ők a program”. Akiket elsőre borjaknak gondolna a közönség, azok pont biztosak benne, hogy ők a program, és még bingót is készítenek, ahol kipipálgathatják a várt programpontokat – a gyanakvás tehát valójában nem belőlük hiányzik, hanem például azokból, akik lelkesen éljenzik a tigrist.
Egy, az Unicef megbízásából készült 2022-es Medián-felmérésben a megkérdezett középiskolások 85 százaléka állította, hogy iskolai pályafutása alatt érte már zaklatás magában az iskolában, ami az esetek 94 százalékában lelki-verbális bántalmazást jelentett, túlnyomórészt napi-heti rendszerességgel. A magukat tigrisnek képzelő diákok borjakkal szembeni fellépése a gyermekbántalmazás egyik leggyakoribb, legtömegesebb formája, amely simán érheti a mégoly szerető családból származó diákot is.
Hasonlóan a miniszterelnökhöz: ő a jelek szerint azt igyekezett prezentálni, milyen is az, amikor az iskola The Man-je a tanítási idő alatt fotókat készít jámbor diáktársáról, majd hazamenvén délután, este, éjjel és reggel online szólogat be neki. „Gondoltam, megörökítem a fideszes coming outját”; „Csodálatos volt látni a fideszes, független elemző coming outját”; „lebukott. De igazából eddig is mindenki tudta” – képzeljük el, ahogy egy diák írogat hasonlókat valamely társának, húzva magával a teljes bandáját.
Lásd még a külügyminiszter asszonyt. Az, hogy a törökországi sajtótájékoztatón hosszas mondatokat olvasott fel török kollégájának törökül a kamerák előtt, látványosan küszködve a kihívással, míg diadalittasan túl nem lendült egy nehezebb kifejezésen, talán valami szolidaritási akció lehetett az X-Faktorban szerepelt 15 éves lány fellépése után. A családjából kiemelt és lakásotthonban elhelyezett kiskorút olyan produkcióval engedték a felnőttek ország-világ elé, amely semmilyen szempontból nem volt neki való, hogy aztán a lány eltűnése majd megkerülése után az egészért felelős RTL azzal reagáljon, hogy „Úgy tűnik, minden jó, ha a vége jó”.
Bízhatunk benne, hogy mielőbb előáll a külügyminiszter is, és jelzi: a cseles gyermekvédelmi akció része volt ez is, szolidaritásból mindazon kiskorúak mellett, akiket tájékozatlan, felelőtlen vagy haszonleső felnőttek engednek nem nekik való tartalmakkal vergődni. Ha ugyanis az elkövetkező napokban sem leplezik le magukat a kormánytagok, megmagyarázandó a borjúzást, a comingouttal zaklatást és a gyermekvédelmi példamutatás szempontjából súlyosan aggályos egyéb megnyilvánulásokat, akkor félő, ezúttal Pócs Jánosnak jár a gyermekvédelmi pont: bingójával ugyanis ő legalább arra mutatott példát minden felnőttnek és gyereknek, hogy ha az ember frusztrált, elege van valakiből, vagy egyszerűen unatkozik, akkor a legjobb, ha a szerhasználat és a verbális, illetve fizikai erőszak helyett játékosítja a helyzetet.
Az idei ősz gyermekvédelmi példaképe azonban jó eséllyel mégsem valamely politikus lesz, hanem talán egy exalkoholista, exgyógyszerfüggő, rokkant négygyermekes családapa: miután az italt már régebben letette, a gyógyszerrel is szakított, a Máltai Szeretetszolgálat segítségével addig dolgozott éjjel-nappal egy romos épület lakhatóvá tételén, míg végül fel tudták rá venni a falusi CSOK-ot; így ebben a tanévben a gyerekek már nem egy Isten háta mögötti tanyáról ingáznak az iskolába és a zeneórákra, hanem egy falu közösségében élhetnek, sétatávolságra az intézményektől. A zöldségtermesztésbe és állattartásba kezdő szülők a kapott adományokból az abszolút szükséges költségeken felüli összeget továbbadták egy bántalmazott anyának és gyermekeinek – így egyidejűleg ők is ismét lakható otthonhoz jutottak. Egyetlen férfi a másokra mutogatás és az önsajnálat helyett odatette magát józanul, és máris két anya és hét gyerek sorsa vált jobbá.
