Babilon dosszié: Galló Olga lágernaplójának története
Fullajtár Andrea legújabb produkciója, a Babilon dosszié, a saját nagymamája, Galló Olga II. világháborús lágernaplóját és Kádár-kori levelezéseit dolgozza fel. A monodráma megvalósítása nem csupán művészi feladat, hanem egy generációs örökség feldolgozása is, amely a múlt traumáit idézi fel. A darabot az Orlai Produkció keretében mutatják be, a premier előtti eseményre pedig az auschwitzi haláltábor mellett, a Párbeszéd Házában került sor, ahol a közönség telt ház előtt élhette át a művet.
Gerencsér Tibor, a krakkói magyar főkonzul, méltatta Fullajtár Andrea bátor vállalkozását, amely a nagymamája 82 éve tartó Odüsszeiájának befejezését is jelentette. A produkció története a nagymama lágernaplóján keresztül tárja fel a múlt félelmetes valóságait, a bemutató pedig 2026. január 29-én zajlik a Bálint Házban.
A múlt képei és emlékei
Fullajtár Andrea a mű ellenére arra a kérdésre is reflektál, hogy a nagymamája, Galló Olga miként élte meg az Auschwitzban és más helyszíneken történteket. A színésznő elmondta, hogy a nagymamája úgy tudott örülni az élet kis örömeinek, hogy szembenézett a múlt fájdalmaival, ami különös hősieségre vallott. „Nagymamámmal való gyerekkorom vidám pillanatai révén mélyebb kapcsolatot tudtam kialakítani a történeteivel, ami megformálta a látásmódomat a holokauszt túlélői identitásommal kapcsolatban” – emelte ki Andrea.
Az élmény, ahogyan a nagymama apró ceruzacsonkokkal írt a koncentrációs táborokban, és azoknak a papírdaraboknak a jelentősége, amelyek életről és halálról meséltek, erősen hatott az alkotóra. Ezek a naplóbejegyzések nem csupán történetek, hanem valós tapasztalatok, amelyek szoros kapcsolatot teremtettek a múlt és a jelen között.
A bemutató jelentősége
A Babilon dosszié nem csupán egy színházi előadás, hanem egy mély társadalmi és történelmi párbeszéd kezdete. A mű célja, hogy emlékeztessen a holokauszt szörnyűségeire, de emellett a túlélők hősiességére és az élet ünneplésére is fókuszáljon. Fullajtár Andrea és alkotótársai, köztük Solt Róbert dramaturg, Lelkes Botond zeneszerző és Szabó Máté rendező, együttműködve igyekeznek leásni a történelmi rétegek alá, hogy a közönség megérthesse a múlt és a művészet kapcsolatát.
Ez a produkció várhatóan nemcsak a közönséget, hanem a jövő generációit is megerősíti abban, hogy soha ne felejtsenek, és tanuljanak a történelemből, miközben aktívan részt vesznek a jelen eseményeiben és kultúrájában.
