Egy gépelt levél Nagy Ferónak és a szocialista marketing
Ahol a parlamenti választáson csak egyetlen lista indul, ott a népszerűség elvileg nem oszt, nem szoroz. A pártállamnak nem kellett versenyeznie, mégis úgy viselkedett, mintha kötelező lenne tetszenie. 1966-ban 140 ezer levelezőlapon szavaztatta meg a tévénézőket egy táncdalról. Később önálló intézetet alapított, hogy tudományosan mérje, mit akar hallani az, akinek amúgy nincs választása.
A Kádár-rendszerben volt választás, de nem volt tétje. Egyetlen lista indult, és rendre kilencven százalék fölött végzett. A hatalomért nem kellett versenyezni, tehát tetszeni sem kellett.
A piac, amelyet csak megtűrtek
1957 júniusában az MSZMP pártértekezletet tartott. A határozat szerint a kommunista műveket támogatják, az antikommunista propagandát tiltják, a kettő között marad egy szürke zóna. Akik nem mennek nyíltan neki a rendszernek, de nem is kommunisták, azokat hagyni kell. Ebből lett 1968. április 1-jén a három T: tiltott, tűrt és támogatott műfaj.
A tűrt kategória volt a legtágabb. Aki tűrt, az nem kapott támogatást és tiltást sem – a túlélése attól függött, hogy eltartja-e magát. Ez volt az első rés a pajzson.
Egy lopott jelszó
1961. december 8-án Kádár János azt mondta: aki nincs ellenünk, az velünk van. A szólam Méray Tibor emigráns írótól származik, aki gúnyosan írta le. Kádár szó szerint idézte a kritikusát.
A mondat a Bibliából való, Márk evangéliumából. Kádár egy évvel később visszavonta belőle az elvet, mondván, ez nem tudományos tézis, hanem agitációs jelszó. A folytatás szerint a nép annak alapján ítél, hogyan fejlődik a népgazdaság és a kultúra.
Szavazófülke levelezőlapból
1966 nyarán a Magyar Televízió elindította a Táncdalfesztivált, és a nézők levelezőlapon szavazhattak. Négy dal a közönség akaratából került a döntőbe, a zsűri döntése ellenére. Több mint 140 ezer levelezőlap érkezett, a következő évben már 649 ezer.
1969-ben a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat tízezres példányban préselte a kislemezeket. 1970-ben nem rendeztek táncdalfesztivált, egy évvel később viszont ugyanazokkal a módszerekkel újra megrendezték.
A pártállam Gallupja
1969 nyarán létrejött a Tömegkommunikációs Kutatóközpont, amely a szovjet blokkban elsőként működött önálló intézetként. Közönségpanelt tartott fenn, műsorok fogadtatását elemezte, közvélemény-kutatásokat végzett.
A pártállam tehát pontosan tudta, mit gondolnak az emberek. Volt Gallupja, csak nem hívták úgy.
A megvásárolt lázadás
1978 májusában az Újpalotai Napokon a Piramist és a Neoton Famíliát tették egymás mellé. 1979. május 1-jén a KISZ majálist szervezett, ahol a Piramis lépett fel. A becslések szerint 35–40 ezer ember jött el.
1980. augusztus 23-án a Hajógyári-szigeten megrendezték a Fekete Bárányok fesztivált – a Beatrice, a Hobo Blues Band és a P. Mobil – 25–30 ezer fiatal előtt. A koncert a KISZ és az Ifjúsági Magazin védnökségével zajlott.
Csatári Bence történész talált egy levelet, amelyet Lendvai Ildikó írt Nagy Ferónak, „Nagy Ferenc elvtárs részére”, amelyben felkéri a Beatrice zenekart, hogy készítsen pályaművet a KISZ dalpályázatára. Az együttes meg is nyerte a pályázatot a Nem nekem tanulsz című dallal, és pénzjutalmat kapott. Fél évvel később a Beatrice feloszlott.
Amikor a közönség rosszul döntött
1967-ben bevezették az egyéni választókerületeket. 1971-ben törvénybe iktatták, hogy a hivatalos jelölt mellé alternatív jelöltet is lehet állítani. 1985-ben kötelezővé tették a többes jelölést minden kerületben. Ekkor már reformgondolkodású függetlenek is bejutottak a parlamentbe.
A Táncdalfesztivált 1970-ben még el lehetett törölni egy évre. A választást már nem.
Most romlott el vagy mindig ilyen volt?
A Kádár-rendszer úgy viselkedett, mint egy monopolhelyzetben lévő, de a vásárlóitól rettegő nagyvállalat. A tűrt kategóriával tesztelte a keresletet. A jelmondattal elismerte, hogy a fogyasztó az életszínvonal alapján ítél. A Táncdalfesztivállal megadta a szavazás illúzióját. A KISZ-majálisokkal felvásárolta a lázadást.
A pártállam plakátjai és jelszavai termékek voltak, de a politika lényege – ki kormányoz és merre – nem volt eladó. Ami eladóvá vált, az a „széle” volt: a kultúra, a szórakozás, az életszínvonal.
1989 és 1990 között minden megváltozott. A Hanglemezgyár versenytársakat kapott. A Tömegkommunikációs Kutatóközpont 1991 végén jogutód nélkül megszűnt. A szavazatnak hirtelen valódi tétje lett.
