Ha meg tudja szagolni a köldökét, sok mindenre fényt deríthet
A köldök több lehet, mint a köldökszösz gyűjtőhelye: úgy tűnik, komoly betegségeket is előre jelezhet az illata. A hasban lévő mélyedés természetes spájza lehet az elhalt hámsejtjeinknek, de jó a faggyú és az izzadság összegyűjtésére is, és itt vannak a baktériumok is, amelyek ezeket elraktározzák.
A testi szennyeződések együtt érdekes szagokat alkothatnak, és ezek a kémiai profilok rámutathatnak az egészség és a betegség közti különbségre, de még olyan súlyos kórokat is jelezhetnek előre, mint a Parkinson-kór.
A test az élet minden szakaszában komplex váladékokat, szagokat termel a bőr faggyújából vagy az izzadságból, amelyek korai diagnosztikai figyelmeztető jelekként szolgálhatnak. Mindannyian illékony szerves vegyületeket árasztunk magunkból, apró széntartalmú molekulákat, amelyek a levegővel érintkezve könnyen elpárolognak.
Ezek több útvonalon – például izzadságon, leheleten, vizeleten, nyálon és a bőr olajain – keresztül juthatnak a külvilágba. Összetételük változó lehet attól függően, hogy mit eszünk, iszunk, egészségesek vagy betegek vagyunk-e.
Egy Joy Milne nevű nő állította, hogy érezte a Parkinson-kór szagát a férjén, még bőven a diagnózis felállítása előtt. A tudósok ezt követően a lézeralapú fotoakusztikus spektroszkópiának nevezett gázelemző technikához fordultak.
Az orrüreg elülső részéből, a köldökből és a fülkagyló részéből vettek mintákat, mert ezek kevésbé vannak kitéve a parfümnek, a szappannak és más mesterséges illatosítóknak.
Amikor a minták elnyelik az infravörös lézerfényt, az elnyelt energia felmelegíti a környező gázt, amely kitágul. A különböző molekulák különböző hullámhosszakon erősebben nyelik el az infravörös fényt, ez apró nyomáshullámokat – hangot – generál, amelyeket egy rendkívül érzékeny detektor képes érzékelni.
Minél erősebb a hang egy adott hullámhosszon, annál erősebben nyeli el a minta a lézerfényt, ami felfedi, hogy az illékony szerves vegyületek hol nyelik el a legerősebben. A kutatók felfedték a bonyolult vegyi anyagok koktéljának spektrális ujjlenyomatát, majd meghatározták, hogy az azonos betegségben szenvedő emberektől származó minták hasonlítanak-e egymásra.
A legnagyobb különbségek az orr és a köldök esetében mutatkoztak. A köldökminták mutatták a legerősebb elkülönülő csoportszintű mintázatokat az egészséges kísérleti résztvevők és az enyhe kognitív károsodásban szenvedők között.
Ugyanakkor még nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, mert a kísérlet kis mintán zajlott, és csak laboratóriumi körülmények között. A külvilágban a szappan, a parfüm, a személyes higiénia és a környezeti szennyező anyagok mind zavarossá tehetik a kémiai mintákat.
A valós körülmények között történő vizsgálatnak kell a következő lépésnek lennie ahhoz, hogy biztosan állíthassuk: köldökünk megmondja, ha nem is a jövőt, de hogy van-e betegségünk, azt nagy valószínűséggel.
