Húsz éven át klónoztak egy egeret, a kísérlet végkimenetele megrázta a tudományos közösséget
Japán kutatók nemrégiben bejelentették, hogy egy kutatócsoport 58 egymást követő alkalommal klónozott egy egeret, azonban a kísérlet végeredménye drámai és a tudományos világ számára megdöbbentő következményekkel járt. A kutatás célja az volt, hogy megvizsgálják, milyen hatásai vannak a klónozásnak a genomra, illetve hogy lehetséges-e egy emlős állatot korlátlan számú alkalommal klónozni anélkül, hogy a genetikai minőség romlana.
A kutatás 2005 és 2013 között zajlott, és a klónok huszonöt generáción keresztül érkeztek egymás után, látszólag komolyabb egészségügyi problémák nélkül. Teruhiko Wakayama csoportja kezdetben még reménykedett abban, hogy az emlősök klónozása határtalanná válhat, azonban a 27. generációtól kezdve figyelmeztető jeleket észleltek. Az újabb klónok kisebb almokkal, nagyobb méhlepényekkel születtek, és az életképes újszülöttek aránya fokozatosan csökkent.
Az 57. generációra már kevesebb mint 1%-a élte túl a születést, igaz külső rendellenesség nélkül. Az igazi dráma a 58. generációnál következett be, amikor is az összes klónozott egér elpusztult a születés utáni 24 órán belül. Ekkor a kutatók kénytelenek voltak leállítani a kísérletet, amelyet a szerzők egyfajta progresszív genetikai összeomlásként írtak le.
Az egerek DNS-ének hosszan tartó szekvenálásából kiderült, hogy a klónok sokkal nagyobb arányban halmoznak fel mutációkat, mint a természetesen szaporodott társaik. Egyes vonalak akár egy egész X-kromoszómát is elveszítenek, ezzel bizonyítva, hogy a hibák nem csupán elszigetelt esetek, hanem a genom jelentős károsodásai. A klónozás során minden gén, beleértve a potenciálisan hibás géneket is, továbböröklődik a következő generációkra, ami a hibák felhalmozódásához vezet.
Ez a kutatás hangsúlyozza, hogy míg sok más élőlény, mint például növények, képesek klónozódni anélkül, hogy a genetikai minőség romlana, az emlősök esetében az ivaros szaporodás elengedhetetlen a mutációk kiküszöböléséhez. A jövőbeni klónozási projektek, például a kihalt fajok újjáélesztésének szándéka, szintén genetikai kihívásokkal állhatnak szemben, mivel a genetikai változatosság megőrzése kulcsfontosságú tényező a populációk életképessége szempontjából.
Összességében a kutatás rávilágít arra, hogy a klónozás nem csupán technikai kihívásokat jelent, hanem komoly tudományos és etikai kérdéseket is felvet, különösen anélkül, hogy a genetikai sokféleség fenntartását szem előtt tartanák.
