Két fiatalember csöngetett be a színésznőhöz, különös ötlettel álltak elő
„Mégiscsak színésznő vagyok” címmel jelent meg életrajzi könyv a Napvilág Kiadó gondozásában Pásztor Erzsiről, akit a legszélesebb közönség minden bizonnyal Janka néniként ismer a Szomszédok című teleregényből. A kötetet Lakner Zoltán politikai elemző és Reznák Gábor kommunikációs tanácsadó, újságíró jegyzi szerzőként.
A munka úgy kezdődött, hogy Lakner Zoltán és Reznák Gábor egy szép napon felkereste Pásztor Erzsit azzal az ötlettel, hogy mi lenne, ha elmesélné mindazt, ami az elmúlt kilenc évtizedben történt vele. A színésznő nem volt biztos benne, hogy mindezt el tudja mondani, és abban sem, hogy ez egyáltalán érdekli az embereket. Aztán belekezdtek, és a több hónapnyi, sok-sok órányi beszélgetés eredményeként született meg az életrajzi kötet, amely hatvan órányi rögzített interjúból állt össze.
A nagynevű színészektől olykor azért nehéz visszaemlékezéseket olvasni, mert ami őket inspirálja, éppen az távolíthatja el a befogadót. A színészek szeretnének emléket állítani olyan pályatársaknak, színészóriásoknak, mint Gobbi Hilda, Dajka Margit vagy Darvas Iván, de éppen a színház műfaji sajátosságaiból adódóan a mai olvasók már nem emlékeznek rájuk, és talán a filmjeiket sem látták, így az a lelkesedés, ami a visszaemlékezőt hajtja, nem tud átragadni a fiatalabb – értsd: hatvan év alatti – olvasókra.
Pásztor Erzsi könyve azonban nem csupán emléket állít. Egyfelől a XX. századi társadalmi mobilitás története, másfelől a hazai kulturális élet évtizedes változásainak lenyomata, harmadrészt egyéni túléléstörténet a rendszerváltások és kulturális kurzusváltások periódusában, negyedrészt pedig egy változatos színészi pálya útirajza, amely számot vet a mellőzöttség mélypontjaival, de a kiugró művészi és közönségsikerekkel is. A szerzők hónapokig hallgatták Pásztor Erzsit, aki szemtanúként beszél az elmúlt évtizedek színházi, kulturális világából, vagyis ez a könyv egyfajta oral history az elmúlt kilenc évtized magyar társadalmáról.
A színésznő a könyvbemutatón felidézte: nem mézes-mázas könyvet szeretett volna, ezt már az elején világossá tette. A másik kikötése az volt, hogy ez a könyv olyan legyen, amit az emberek este, lefekvés előtt kézbe vesznek, és tényleg elolvasnak. Ne keményfedeles, súlyos, díszes album, amit megkapnak ajándékba, aztán feltesznek a polcra.
A kötet tizenegy fejezete végigvezeti az olvasót Pásztor Erzsi életén, és miközben képet ad a hosszú XX. század második felének Magyarországáról, benne a második világháborús gyermekkorral, az ötvenes évek főiskolai tapasztalataival, vagy épp azzal, hogyan élte meg a rendszerváltást a színházi szakma, emléket állít felejthetetlen mestereknek és pályatársaknak. Felidéz szép és fájdalmas emlékeket egyaránt, óriási sikereket és nagy veszteségeket is – mindezt egy hatalmas igazságérzettel megáldott, érzékeny művész szemszögéből.
Pásztor Erzsi pályafutása során több mint százhúsz színpadi szerepet és hetvennél is több filmszerepet formált meg, olyan felejthetetlen alakításokkal, mint Kajtárné a Veri az ördög a feleségét című filmben, Traján Anna az Angi Verában, Janka néni a Szomszédokból vagy Mrs. Lipton szinkronhangja a Csengetett, Mylord?-ból. A kilencvenedik évében is annyi energia és életerő van benne, amit a nála jóval fiatalabbak is megirigyelhetnének, ez párosul olyan humorral és bölcsességgel, ami csak a sokat megélt emberek sajátja.
A Lakner Zoltán–Reznák Gábor szerzőpáros kötete „Mégiscsak színésznő vagyok – Pásztor Erzsi élete, ahogy ő meséli” alcímmel, a Napvilág Kiadó gondozásában jelent meg, 285 oldalon, fotókkal gazdagon illusztrálva.
