Ursula von der Leyen diplomáciai túlképviselete miatt kiakadtak az európai képviselők
Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen, komoly kritikákkal néz szembe, miután többen is azt állították, hogy a legutóbbi iráni konfliktus idején túllépte hatáskörét. A történtek a politikai színtéren feszültséget keltettek, mivel a döntéshozók úgy érzik, hogy von der Leyen önálló, sőt, már-már túlságosan önálló szerepet játszik a külpolitikában, amelynek koordinálása elméletileg az EU külügyi főképviselőjének, Kaja Kallásnak a feladata lenne.
A kritikák középpontjában az áll, hogy von der Leyen az iráni konfliktus első napjaiban számos hívást bonyolított le Perzsa-öböl menti és európai vezetőkkel, ezzel nyilvánosan is állást foglalt a kérdésben. Az Európai Bizottság azonban visszautasította a vádakat, hangsúlyozva, hogy von der Leyen csupán a szerződésekben rögzített feladatait látja el, például a világ vezetőivel való kapcsolattartást, ami a bizottsági elnök kötelessége.
Diplomaták és uniós tisztviselők a Politico számára elmondták, hogy a jelenlegi helyzetben kétségek merülnek fel az EU egységes külpolitikai képviseletéről. „El kell döntenünk, akarunk-e intézményi változásokat, amelyek lehetővé tennék, hogy az Európai Bizottság több külpolitikai hatáskört kapjon,” mondta Nacho Sánchez Amor, spanyol európai parlamenti képviselő, hozzátéve, hogy ezt tudatos politikai döntéssel kellene alátámasztani.
Az elhangzott kritikák között említést nyert, hogy von der Leyen által képviselt álláspontok gyakran felülmúlják a tagállamok közötti konszenzust, így növelve a feszültséget a politikai színtéren. Nathalie Loiseau, a francia európai parlamenti képviselő is kifejezte aggodalmát, szerinte a bizottság elnöke „diplomáciai szolgálat és hivatalos felhatalmazás nélkül beszél”, amely így inkább személyes véleménynek minősülhet.
Az utóbbi események rávilágítanak arra a mélyebb problémára is, amely a külpolitikai kérdések kezelésének átláthatóságát és a megfelelő hatáskörök elosztását jelenti az uniós intézményrendszerben. Egy magas rangú uniós diplomata szavait idézve: „A bizottság elnöke időnként mintha az EU nevében beszélne anélkül, hogy az országokat előzetesen egyeztetné.”
A helyzet tehát fokozódik, hiszen a külpolitikai hallgatóság nemcsak az iráni háború következményeit, hanem a bizottság elnökének fellépését is folyamatosan figyelemmel kíséri. Az európai álláspontok eltérősége és az intézmények közötti kommunikációs zűrzavar egy újabb alkotmányos vitát generálhat a jövőben, szükségessé téve a körülhatárolt külső politikai irányelvek kidolgozását.
