Hatalmas farkú vámpírmókus tartja rettegésben az ázsiai szigetet, fény derült a titkára
Vámpírmókusnak nevezték el Borneó egyik különleges rágcsálóját, amelyről a helyi vadászok azt tartották, hogy szarvasokra támad és azok vérével táplálkozik. A kutatások azonban egészen más képet festenek: a különös fogakkal rendelkező állat valójában kemény magvak feltörésére specializálódott, hatalmas farka pedig még a tudósokat is foglalkoztatja.
Sokáig vérszomjas ragadozóként tartották számon Borneó egyik különleges mókusfaját, a bojtosmókust (Rheithrosciurus macrotis). A helyi vadászok beszámolói szerint az állat akár szarvasokra is rátámadhat, a hátukra vetheti magát, éles fogaival pedig elvághatja a nyaki verőeret. Innen ered a „vámpírmókus” elnevezés is. A helyiek szerint a mókusok később visszatérnek az elpusztult állatok teteméhez, és azok szívéből, májából, valamint gyomortartalmából táplálkoznak. A borneói erdők szélén élők arról is beszámoltak, hogy a bojtosmókusok házi tyúkokat ölnek, majd azok szívét és máját eszik meg.
A különös történet 2014-ben kapott nagyobb figyelmet, amikor egy 15 éves lány, Emily Meijaard a szüleivel közösen tanulmányt készített a fajról és a hozzá kapcsolódó helyi legendákról. A tanulmányt egy szaklap közölte, ezt követően pedig a „vámpírmókus” története világszerte elterjedt. A következő évben azonban először sikerült kamerával megfigyelni az állatokat természetes környezetükben. A felvételeken a mókusok egyáltalán nem szarvasokra vadásztak, hanem egyszerűen az aljnövényzetben kerestek táplálékot a nyugat-kalimantáni Gunung Palung Nemzeti Parkban.
A legnagyobb farkú emlős díját is kiérdemelte
A 2020-ban publikált kutatások pedig tovább árnyalták a róluk kialakult képet. A kutatók megvizsgálták a mókusok szokatlan, erősen barázdált metszőfogait, és arra jutottak, hogy azok elsősorban rendkívül kemény magvak feltörésére szolgálnak. A bojtos földimókus valójában erősen specializálódott magevő, amelynek étrendjében fontos szerepet töltenek be a kanáriumfélékhez tartozó fák kemény termései.
Az állat azonban a táplálkozásán túl is különleges. A farka rendkívül nagy a testméretéhez képest: körülbelül 30 százalékkal nagyobb a testénél, így a faj az emlősök között az egyik legnagyobb testarányos farokkal rendelkezik. A kutatók egyelőre nem tudják pontosan, miért nőtt ilyen méretesre a farka. Mivel az állat ideje nagy részét az erdő talaján tölti, valószínűleg nem az egyensúlyozás miatt van rá szüksége, és Borneó meleg éghajlata miatt a hőszigetelés sem tűnik valószínű magyarázatnak. Elképzelhető, hogy szerepet játszik a párválasztásban, eltereli a ragadozók figyelmét, vagy éppen a talajon való rejtőzködést segíti.
Bár a „vámpírmókus” legendája látványosabb történet, a tudományos megfigyelések alapján a bojtosmókus elsősorban egy különleges megjelenésű, kemény magvakra specializálódott borneói rágcsáló – nem pedig a szarvasok rettegett vadásza.
