Holtan találták a gimnazista lányt, itt már csak egy kávéfüggő FBI-os segíthet
Dunát lehetne rekeszteni azokkal a sorozatokkal, amelyek a különös nyomozós történetek ősatyját, a Twin Peakset igyekeztek megidézni. Ezek közé tartozott az időből kiszakadt amerikai kisvárosban játszódó Wayward Pines, de a David Lynch-sorozatot humorosabb hangulatban megidéző Miért éppen Alaszka?, az éjsötét True Detective első évada a rituális sorozatgyilkosságokkal, és a Rosie Larsen meggyilkolása köré szőtt The Killing is nyilvánvalóan ugyanebből a táptalajból nőtte ki magát, még ha a szó legszigorúbb értelmében a Forbrydelsen adaptációja is volt utóbbi.
A Twin Peaks idehaza mindhárom évadával a SkyShowtime-on elérhető, jelen pillanatban legalábbis. David Lynch és Mark Frost sorozata 1989-ben játszódik, amikor is egy helyi favágó a folyóparton egy bezacskózott hullára lesz figyelmes: Laura Palmer (Sheryl Lee) az, egy gimnazista lány, aki nemrég még vidáman táncolgatott a kamera előtt, mielőtt eltette volna valaki láb alól. Ez a hirtelenség pedig nagyon megborítja Twin Peaks lakóinak életét, Laura anyja minden sarkon szellemeket, ártó démonokat lát, és a tinédzserekből is kijön az agresszió és a kétségbeesés. Mondjuk, egy ennyire melankolikus és jövőkép nélküli helyen, mint amilyen az 51201 fős városka, nem is olyan mondvacsinált a dolog.
Vagy jó negyven percet kell arra várni, hogy a tényleges főszereplő, a kávéfüggő FBI-ügynök, Dale Cooper az ikonikus várostábla mellett elhaladjon kocsijával, asszisztensének diktálva, és a helyi fenyők különlegességéről, valamint az éjfekete, koffeines ital iránt érzett szeretetéről monologizálva, a volán mögül a baljós tájat kémlelve. Kyle MacLachlan, aki átélte már, milyen bukott David Lynch-filmben szerepelni (Dűne), és milyen az, amikor minden összeáll (Blue Velvet), a Twin Peaksben a jobbik arcát mutatja. Az FBI-os épp annyira elborult és különös, mint a város, melyben a gyilkosság történt. De egy ennyire kattant ügyhöz kattant agyra van szükség.
Bevallom, már legalább háromszor nekiálltam, hogy a Twin Peakset végigdaráljam, de valahogy mindig kidobott magából David Lynchék művésziesre szabott krimije. Talán azzal, hogy már a főcím untatott, és nem értettem, miért próbálnak a készítők rögtön az intróval álomba szenderíteni, de az első évad első része, a maga 95 perces játékidejével sem könnyítette meg a dolgomat. Nem értettem, mi akar ez lenni, valami retro szappanopera, vagy art house-filmes próbálkozás, és a pilotbeli hangulatváltozások, a néha groteszkbe hajló dráma, máskor hisztérikus humor is arra sarkallt, hogy kinyomjam a tévét.
Elég drasztikus megoldásra volt szükség ahhoz, hogy a Twin Peaks közelebb engedjen magához: előtte ugyanis megnéztem David Lynch összes filmjét ezen kívül, a három órás Inland Empire-rel együtt, amelynek forgatókönyve se volt, és a rendező a saját kamerájával vette fel az egészet, és még a készítő korai munkáit, az Eraserheadet, a The Elephant Mant is magamévá tettem. Nekem nagyon kellett ez ahhoz, hogy a Twin Peaks furcsaságát le tudjam nyelni. Na, és David Lynch filmjei viszonyításként sem ártanak, egyes megoldások visszaköszönnek a Mester korábbi munkásságából, az arcrablós jelenet a Lost Highwayből, és a Wild at Heart őrült párosát viszontláthatjuk a tévésorozatban, ami a durva, hogy több duóra is rá lehet húzni, hogy ki itt a Nic Cage és ki a Laura Dern-archetípus. Épp ez a Twin Peaks szépsége, hogy Lynchék nem ódzkodnak attól, hogy motívumként saját magukhoz nyúljanak.
Most már a zenét is elviselhetőbbnek tartom, sőt olyan David Lynch-hez méltóan ikonikusnak és álomszerűnek, bár bevezetőhöz képest a Twin Peaks sorozatkezdése még mindig irtó hosszú. Végre sikerült a második epizódot is lenyomnom, ami rekord a korábbiakhoz képest, és szerencse is, hogy idáig eljutottam, mert a második rész már abszolút beforgatott annyira, összekuszálta a szálakat, belengette, hogy akár három férfinak is köze lehet Laura Palmer megerőszakolásához és meggyilkolásához, hogy kedvem támadt utánajárni, és visszagöngyölíteni ezt a hátborzongató rejtélyt.
Az biztos, hogy a Twin Peaksnél jobb őszi, bekuckózós néznivalót nem tudok elképzelni. Lehet, hogy vannak, akik a Gilmore Girlsszel teszik meg ugyanezt, de így szép az élet, mindenki megtalálja a maga stílusát, attól függően, hogy mennyire szereti az agyament történeteket. A Twin Peaks márpedig nagyon mindfuck, de meghálálja a türelmet, még akkor is, ha nem áll össze minden egyből, hanem inkább az érzés után kell menni, mint egy FBI-os nyomozó, akinek az orra kávészagot szimatol. 8/10
A Twin Peaks mindhárom évada a SkyShowtime-on nézhető, szinkronnal is.
