Szabó István a Mephistóról: Egy Oscar-díjas film öröksége
2025. december 19-én Szabó István, a nemzetközi elismerésnek örvendő magyar rendező, interjút adott a The Guardiannek, amelyben a Mephisto című film restaurálása kapcsán beszélt a valaha szép sikerekről, Klaus Maria Brandauer felejthetetlen alakításáról, és a film máig releváns üzeneteiről. A 87 éves rendező emlékezetében élénken él az az 1982-es Oscar-gála, ahol a Mephisto, egy náci Németországban játszódó film, megkapta a legjobb nemzetközi film díját, ezzel első magyar filmként elérve ezt a korszakos mérföldkövet.
„A pillanat meglepetésként ért” – tekint vissza több mint négy évtized távlatából Szabó, aki akkoriban láthatóan elragadtatott volt, mikor a színpadra lépett, hogy átvigye a díjat. Arra is kitér, hogy a siker nemcsak az ő érdeme volt, hanem Brandaueré és a film magyar stáblistáján szereplőknek is.
Bár a Mephisto mérföldkőnek számít a magyar film történetében, az 1981-es premier óta szinte feledésbe merült. A 2000-es évek elején kiadott DVD-kiadása már nem elérhető, és a film nem található meg a népszerű streaming platformokon sem. Jelenleg, a Second Run közreműködésével, a Magyar Nemzeti Filmalap tiszteletére restaurálták és újra bemutatták a filmet, emellett más Szabó-műveket is, mint a Redl ezredest és a Hanussent.
A Mephisto története és tanulságai
A Mephisto Hendrik Höfgen életét követi, akit a nácik hatalomra jutása után a fasizmus szolgájaként emelnek ki. „Höfgen egy tehetséges színész, aki mindent megtesz, hogy érvényesítse tehetségét” – mondja Szabó, hangsúlyozva a karakter frusztrált ambícióit és végzetes tudatlanságát. A film a színművész etikájáról és a hatalmi játszmák ekkoriban megmutatkozó árnyoldalairól szól. Höfgent barátai elárulják, míg ő a berlini állami színház vezetője lesz.
Szabó István tisztelettel említi Klaus Maria Brandauer nevét, akivel legutóbb a Zárójelentés című filmben dolgozott. A rendező szavai szerint a Mephisto egy univerzális történetté válik, mely a fasizmus alatt végbemenő erkölcsi és politikai dilemmákról szól, mellyel a modern világ is szembesül.
Parlament és a jövő
Az interjú során Szabó arra a kérdésre is válaszolt, hogy érdeklik-e a 2026-os magyar parlamenti választások. A rendező kijelentette: „Természetesen érdekel, mint mindenkit.” Szezontól függetlenül a közép-európai létezés fontosságát hangsúlyozta, történelmükre és a holokausztra utalva. Szabó István rendezőpályája alatt a magyar közélet számos aspektusát is érintette, és több, a korszak politikai értékrendje elleni állásfoglalást tett.
Szabó azt is elmondta, hogy jelenleg pesszimista a mozi jövőjét illetően, de biztatóan nyilatkozott a fiatal tehetségekről, mint Tóth Barnabás és Szimler Bálint. Hozzátette, hogy nem biztos abban, hogy lesz-e még alkalma újabb filmet forgatni, hiszen a fizikai munkálatok rendre komoly akadályokat gördítenek elé.
A Mephisto és annak aktualitása is világítja meg, hogy a filmművészet nem csupán szórakoztatás, hanem cselekvő részvétel is a társadalmi diskurzusban, amelyre a rendező még mindig égető szükséget érez, különös figyelemmel a mai világ politikai történéseire.
Szabó István öröksége nem csupán a díjai és filmjei révén él tovább, hanem azon tanulságokban is, amelyeket a következő generációk számára hordoz. Ahogy az interjúzónak kifejtette, számunkra is tanulságos, hogy vajon a Mephisto és annak üzenete milyen alapokat teremt a jövő számára.
Forrás: index.hu/kultur/2025/12/19/szabo-istvan-mephisto-naci-klaus-maria-brandauer-interju-oscar-dij/
