Klímafinanszírozási csúcstalálkozó Isztambulban a COP31 előtt
Nepálban pusztító villámáradás, Európa felett perzselő hőkupola, Magyarországon rekordhőség és történelmi aszály közepette rendezték meg Isztambulban a Klímafinanszírozási Csúcstalálkozót (Climate Finance Summit). Az esemény előfutára volt annak, hogy idén novemberben Törökországban tartják az ENSZ éghajlatváltozási konferenciáját (COP31).
Isztambulban kellemes késő nyári idő volt szeptember elején, a Boszporusz felől érkező hűvös tengeri szél miatt még öltönyben sem volt túl izzasztó a város. Törökországnak azonban az elmúlt években is kijutott a kánikulából: tavaly júliusban Silopinál 50,5 Celsius-fokot mértek, amivel megdőlt a korábbi országos rekord. Egy friss kutatás szerint Törökország 75 éve nem tapasztalt ilyen hőhullámokat – a mérések szerint a 2023-as hőség hétszer, a 2025-ös tizenegyszer intenzívebb volt, mint az 1980 és 2009 közötti időszaké.
A párizsi célkitűzések nem teljesültek
2015 decemberében az ENSZ 21. párizsi éghajlatváltozási konferenciáján a tagállamok egyhangúan megállapodtak abban, hogy közösen állítják meg a globális felmelegedést. Donald Trump amerikai elnök egyik első intézkedése azonban az volt, hogy kilépett az egyezményből. A világ második legnagyobb károsanyag-kibocsátója nélkül a terv gyorsan léket kapott. A szén-dioxid-kibocsátás 2025-ben is 1,1 százalékkal emelkedett globálisan, amiből az Európai Unió 0,4 százalékkal vette ki a részét. Tíz évvel később a párizsi célkitűzések messze nem teljesültek.
Óriási összegekre lenne szükség
Az Isztambulban bemutatott tervek szerint a törökök új megközelítést alkalmaznának, olyan mérföldkövet lefektetve, amely felülmúlja az 1997-es kiotói vagy a 2015-ös párizsi egyezményt is. Murat Kurum környezetért, városfejlesztésért és klímavédelemért, valamint a COP31-ért felelős miniszter szerint míg a korábbi konferenciák inkább a diagnózist állították fel, most már itt az ideje cselekedni.
A miniszter rámutatott: globálisan legalább 7,5–9 billió dollárra lenne szükség, miközben csak nagyjából 1,9 billió dollár áramlik az ágazatba. Célkitűzésük, hogy rávegyék a nemzeteket, 2035-ig évente 1,3 billió dollárt mozgassanak meg. Összehasonlításképpen: a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) számításai szerint tavaly a világon 2,9 billió dollárt, a NATO-ban 1,8 billió dollárt költöttek katonai kiadásokra. Nagyságrendileg tehát annyi pénzt kellene klímavédelembe pumpálni, mint a NATO éves védelmi költségvetése.
A török tárcavezető párhuzamot vont: ha az észak-atlanti szövetség tagjai elkötelezték magukat amellett, hogy GDP-jük 5 százalékát védelemre fordítják, akkor a világnak legalább ennyit kellene költenie a globális felmelegedés elleni harcra is.
Ki állja a cechet?
A Világbank legújabb előrejelzései az idei évre globálisan mindössze 2,5 százalékos GDP-növekedést jósoltak. Figyelmeztettek arra is, hogy ha az iráni háború elhúzódik és az energiaellátás nem áll helyre, akkor 1,3 százalékra lassulhat a növekedés üteme.
Murat Kurum világossá tette, hiábavaló arra várni, hogy ekkora összegeket egyedül közpénzből elő lehetne teremteni. Bár különböző támogatási alapokat már a párizsi egyezménnyel életre hívtak, ennél többre van szükség: olyan rendszerre, amely a pénzintézeteket és magánbefektetőket is bevonja a finanszírozásba, hogy a klímavédelembe megérje pénzt tenni alacsony kockázattal és gyors megtérüléssel.
A török miniszter elárulta azt is, hogy valójában hiányoznak a konkrét projektek. Hiába a hangzatos klímavédelmi megállapodások és a mögé tett pénz, ha nincsenek megvalósítható beruházások. Ráadásul a károsanyag-kibocsátás arányaiban a fejlődő országokban nő a leggyorsabban: 2024-es adatok alapján Bolíviában 16,42 százalékkal, Üzbegisztánban 12 százalékkal, Vietnámban 10,26 százalékkal emelkedett. Ezekben az államokban nemcsak a pénzhiány jelent gondot, de olykor a projektekkel is adósak maradnak.
Törökország példát mutatna
Törökország igyekszik jó példát mutatni: míg bő húsz éve még szinte egyetlen napelem sem volt az országban, mára a teljes beépített kapacitás 59 százaléka megújuló forrásból származik. Alparslan Bayraktar török energiaügyi miniszter számításai szerint csak náluk 80 milliárd dollárt kell fektetni 2035-ig az elektromos ellátás fejlesztésébe, a hosszú távú cél pedig az, hogy 2053-ra teljesen karbonsemlegesek legyenek.
A cél a gyakorlat és a cselekvés
A közelgő COP31 céljai, hogy elméletek és vállalások helyett a gyakorlatra és cselekvésre fókuszáljon, összekösse a magánbefektetőket a beruházásokkal, és oda vigye a pénzt, ahol igazán számít. Hogy a formálódó „antalyai egyezmény” új mérföldkő lesz-e, vagy legtöbb elődjéhez hasonlóan csak ígéret marad, valószínűleg csak egy évtized, és alighanem néhány új hőségrekord múlva derül ki.
