Mi Lesz a NATO Sorsa – Felszámolja vagy Felpörgeti a Trump-hatás?
A legutóbbi ankarai NATO-csúcstalálkozó, amely 2026. július 7-én zajlott, meglehetősen nyugodtan telt el, az esemény azonban nem mentes az alapproblémák eltussolásától. A találkozó körüli diskurzus középpontjában a transzatlanti bizalom válsága állt, amely különösen éles ellentétben áll a Trump vezette Egyesült Államok és Nyugat-Európa közötti viszonnyal. Miközben a NATO soha nem volt még ennyire nagyszabású, immár 32 tagországával, a túlterjeszkedés és a bürokrácia által generált kompleksitás gyengeségeket és kockázatokat is hordoz magában.
Donald Trump által képviselt, a NATO-tagállamok számára 2035-ig célként kitűzött 5%-os GDP-arányos védelmi kiadási terv továbbra is vitákat generál. E követelmény teljesítésének hiánya a tagállamok között feszültségeket szül, hiszen jelenleg egyetlen NATO-tagország sem közelíti meg ezt az arányt. Az Egyesült Államok védelmi költségvetése 2027-re várhatóan a 1500 milliárd dollárt is elérheti, ami a Reagan-korszakra emlékeztet. Mégis, a spanyol, brit és cseh államok mind elutasítják ennek a követelménynek a teljesítését, mivel túlzónak ítélik azt.
Az Európai NATO-tagállamok védelmi kiadásai idén összesen közel 160 milliárd dollárral növekedtek. Eközben új kezdeményezések is születnek, például a kanadai Védelmi Befektetési Bank létrehozása és az amerikai Patriot rakéták gyártásának Ukrajnába való áthelyezése, amely az amerikai hadipar számára kedvezhet. Trump továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Ukrajna amerikai rakétákért cserébe kínálja fel drónjait, holott a világ legfelkészültebb haderői között emlegetett ukrán hadsereg rendelkezik a legnagyobb tapasztalattal a drónok alkalmazásában.
A NATO európai szárnya számára a legnagyobb kihívást az orosz fenyegetés jelenti, míg dél-keletről az Izrael körüli, Gázától Iránig terjedő konfliktuszónák folyamatos feszültséget generálnak. Továbbá, az afrikai eredetű migráció is egy komoly biztonsági kockázat, amelyet a NATO és az EU egyelőre nem tudott hatékonyan kezelni.
Trump véleménye szerint, ha tucatnyi gazdasági és klímamenekült érkezik Afrikából Európába, az alapjaiban változtatja meg a kontinens társadalmi és politikai struktúráját. E megközelítésben nem elhanyagolható eltérés mutatkozik a gyakorlatban, hiszen az amerikai határzónák nem alkalmazhatóak a Földközi-tengeren, ahol olyan migrációs helyzetekkel kell szembenézni, amelyeket a hagyományos módszerek nem kezelnek megfelelően.
Trump elnöki stílusa, amely a kiszámíthatatlanságra épít, számos kérdést vetett fel a NATO jövőjével kapcsolatban. A spanyol-amerikai kapcsolatok lerombolásának gondolata, valamint Trump erőszakos nyomásgyakorlása szövetséges államokkal szemben nemcsak diplomáciai feszültséget teremtett, hanem a védelmi szövetség integritását is megkérdőjelezte. Az amerikai politikai elit körében is többszöri kritikát kaptak Trumpnak a nemzetközi kapcsolatok területén tett lépései, amelyeket a közvélemény 54%-a elutasít.
Az Egyesült Államok egykori szövetségeseivel szembeni erőszakos hozzáállása a washingtoni hatalmi arrogancia megtestesítőjévé vált. Trump diplomáciai filozófiája, mely az erőalapú megközelítésre épít, sokszor figyelmen kívül hagyja azokat a közös alapelveket, amelyek nélkül a NATO és az Egyesült Államok sem létezhetne. Látványosan eltérő politikai attitűdje régión belül konfliktusokhoz vezetett, és a jövőre nézve komoly kockázatokat hordoz magában a szövetségesek számára is.
A Donald Trump által megtestesített külpolitikai megközelítés, amely távol áll a kooperációtól és partnerek kezelésétől, hanem inkább kiaknázza őket a saját politikai céljai érdekében, továbbra is éles ellentétben áll a NATO alapelveivel, ami a szövetség jövőjét illetően kétségeket ébreszt. A nemzetközi politika mellett az elnök kommunikációs taktikája hosszú távon számos nehézséget okozhat, és a szövetségesek olyan partnerként érzékelhetik magukat, akiknek érdekeik háttérbe szorulnak az amerikai ambíciók mellett.
A cikk szerzője a Magyar Hadtudományi Társaság kül- és biztonságpolitikai elemzője, az ÖT munkatársa.
