Szép emlékek a brazilok ellen – 40 év távlatából
Negyven éve, 1986. március 16-án a magyar labdarúgó-válogatott emlékezetes győzelmet aratott Brazília ellen, ami a futballtörténelem egyik kiemelkedő pillanataként él a köztudatban. A mérkőzés eredménye – 3:0 – máig emlékezetes, hiszen ezzel a sikerrel már harmadik alkalommal vertük meg a brazilokat a világbajnokság történetében, követve az 1954-es és 1966-os győzelmet. A brazilok ekkor már évtizedek óta dominálták a nemzetközi futballt, három Rimet-kupát nyertek el, mi pedig a legnagyobb esélyesek között szerepeltünk a következő világbajnokságra. Ezt az időszakot a legnagyobb futballélményeim között emelhetem ki, hiszen az élet nem mindennapi érzéseket tartogatott számomra.
A 1986-os találkozó, amelyet barátságos mérkőzésnek neveztek, a statisztikák szempontjából lenyűgöző eredménnyel zárult, ugyanakkor a meccs felvételéről elmélkedve sokan egyfajta ürességet éreztek. Ez az érzés részben a brazil csapat gyenge felállásának tudható be, hiszen hiányzott közülük a legendás Zico, valamint Falcao, Socrates és más kulcsfontosságú játékosok is. Nekik szemben a pályán Renato, egy fiatal tehetség játszott, aki az első félórában rendre megverhette Varga Józsefet, így a győzelmet megelőző félelem nem volt alaptalan. A mérkőzés elejétől kezdve nyilvánvaló volt, hogy bármikor megváltozhat a helyzet.
Szerencsére Renato teljesítménye végül nem hozta meg a várt eredményt, így a második félidőre sikerült a csapatnak átvennie az irányítást. A statisztikai eredmény szépen mutatott, azonban a játékosok önbizalmát megtévesztette a győzelmünk, amely végül inkább ártott, mint használt. Mezey György szövetségi kapitány később megjegyezte, hogy talán jobban jártunk volna, ha a brazilok nagyobb arányban vernek meg minket, hiszen akkor nem alakul ki ez a megtévesztő öntudat.
Az 1986-os világbajnokságra utalva, a kudarcok tanulmányozása és a csapat fejlődése szorosan összefonódik. Benedek Szabolcs könyvében Mezey György edző mesterhegy tudásait, valamint személyiségét is számos érdekességgel szemlélteti. Mezey nemcsak hatalmas tudású szakember volt, de a játékosokat is rendkívüli odafigyeléssel és szeretettel kezelte. Szigorú volt, de tudott lelkesíteni is, ami a fociban rendkívül fontos. Nos, Benedek könyvében a Mezey által képviselt elfogultság és szakmai alázat finom egyensúlyát láthatjuk, amely a labdarúgás iránti elkötelezettségét hangsúlyozza.
A Mexikói világbajnokságról szóló elemzés pontos válaszokat ad az 1986-os kudarcra, és nemcsak mezőnybeli, hanem társadalmi kontextusban is vizsgálja a helyzetet. Az 1986-os események nyomán rengeteg könyv és írás született, de Benedek Szabolcs műve kiemelkedően részletes és pontos.
Bár várakozással tekintünk a jövőbe, a labdarúgás jelenlegi helyzetének tükrében elmondhatjuk, hogy a következő világbajnokságot már kevesebb önbizalommal várhatjuk. A legfrissebb reménysugár, amely a csoportküzdelmek során mutatkozik meg, jó érzést adhat a szurkolóknak, akik továbbra is bíznak abban, hogy a legközelebbi esélyünk ne az önbecsapás legyen, hanem egy igazi, megérdemelt siker.
