Lakhatási válság: a támogatások ellentmondása
Az Orbán-kormány lakástámogatási programjai sok családot segítettek otthonhoz, ugyanakkor olyan piacot is tovább fűtöttek, amelyen a támogatásból kimaradók egyre távolabb kerültek a vásárlástól. Az új kormány bérlakásokkal és felújításokkal változtatna az irányon, a legfontosabb kérdésekre azonban még nincs válasz: ki, hol, mikor és mennyiért jut majd megfizethető otthonhoz?
A magyar lakhatási válság egyik alapvető ellentmondása, hogy a saját tulajdon támogatása sokáig uralta a szakpolitikai gondolkodást, miközben azoknak, akik nem tudtak vásárolni, jóval szűkebb választék maradt. Egy pályakezdő, egy egyedülálló szülő vagy egy másik városban munkát vállaló dolgozó problémáját nem feltétlenül oldja meg egy újabb kedvezményes hitelprogram: gyakran kiszámítható bérleti szerződésre, vállalható lakbérre és alacsony fenntartási költségű otthonra lenne szüksége.
Balla Ákos, a Balla Ingatlan alapító-ügyvezetője szerint az Otthon Start tranzakciókat hozott és sokakat lakáshoz segített, közben azonban az árakat is emelte. „A program sokakat lakáshoz segített, de előfordulhat, hogy már magasabb áron tudtak vásárolni, mint korábban. Akik viszont nem jutottak saját otthonhoz, még kilátástalanabb helyzetbe kerülhettek” – mondta. Úgy véli, a nagyobb családok lakhatását segítő csokjellegű támogatásokat meg kellene tartani, az Otthon Startnál szűkebb jogosultságot és az ingatlan energetikai állapotának bevonását tartaná indokoltnak.
Szegő Péter, a Duna House vezető elemzője a bérlakásépítés három előnyét emeli ki: a kedvezményezett háztartás közvetlenül olcsóbban lakhat, a többletkínálat fékezheti a lakbérek emelkedését, és a program új viszonyítási pontot teremthet a bérlőknek. Becslése szerint egy társasház a tervezéstől a beköltözésig három-négy év alatt juthat el, egy 10–15 ezres bérlakásprogram pedig legfeljebb mérsékelhetné a budapesti lakbérek emelkedését. Tartósabb hatáshoz a nagyvárosokban évente 5–10 ezer új bérlakást tartana szükségesnek, legalább hat–nyolc éven keresztül.
A GKI elemzése szerint 2025 végére 99 ezerre csökkent az önkormányzati bérlakások száma, és évente országosan mindössze 5–7 ezer önkormányzati lakást utalnak ki. A bérlők 43 százaléka határozatlan idejű szerződéssel lakik, Budapesten ez az arány 59 százalék, ami jelentősen korlátozza az önkormányzatok mozgásterét. A kutatóintézet becslése szerint Budapesten 120–130 ezer lakás áll valóban üresen, amelyek bevonását lakásügynökségi modell segíthetné.
Az ingatlan.com szeptemberi árindexe országosan már stagnált, Budapesten havi 0,2 százalékkal csökkent, éves alapon azonban még mindig 8,2, illetve 3,3 százalékos drágulást mutatott. A szakértői javaslatokból több elemből álló válasz körvonalazódik: célzottabb vásárlási segítség, kiszámítható bérleti lehetőség, új építés, a meglévő otthonok bevonása és energetikai megújítása. A lakhatási fordulat akkor válik érzékelhetővé, amikor a családok a saját jövedelmükhöz képest vállalható áron, tartós biztonsággal jutnak megfelelő otthonhoz.
