Víz megmentése a nógrádi erdőkben: Esettanulmány a helyi vadász kezdeményezéséről
Szinte a semmiből fakasztott vizet egy Nógrád megyei vadász, aki a kimerült erdei élővilág megsegítése érdekében több tucat, korábban betemetett forrást ásott ki. E kezdeményezés nem csupán elismerést váltott ki, de komoly szakmai vitákat is gerjesztett a természetvédők körében. Aggodalmaik szerint a jó szándékú beavatkozások szennyező hatásokat gyakorolhatnak a környezet érzékeny területeire, és ezért minden hasonló munka előtt elengedhetetlen a szakmai egyeztetés.
A világot sújtó egyre intenzívebb aszályok és a kiszáradó erdők problémája kapcsán egyre többen teszik fel a kérdést, hogyan juttathatnánk vizet a természetbe gyorsan és hatékonyan. Az érintett vadász, Nagy Zoltán, a Magyarnándori Nagyvad Vadász és Természetvédő Egyesület elnöke a „Nem víznek való vidék” nevű YouTube-csatornán beszélt elkötelezettségéről. Elmondása szerint a döntést egy kimerült őz látványa hozta el számára, amely egy kiszáradt patakmederhez érkezett, és nem tudott visszajutni az erdőbe.
A megkeresett forrásokat a 2023 januári heves esőzések és sárlavinák temették be, miután a lezúduló víz a laza talajt és az avarréteget is magával sodorta. Nagy Zoltán hangsúlyozta, hogy nem új forrásokat kreált, hanem a régieket állította helyre, és eddig mintegy huszonöt forrást nyitott meg az 3664 hektáros vadászterületén. Meggyőződése, hogy ez a munka nélkülözhetetlen a környék vadállományának megmentéséhez.
Természetvédelmi aggályok
Az általa végzett munka már első pillantásra is dicséretesnek tűnik, ám a szakemberek figyelmét felkeltette, hogy amennyiben nem kerül sor megfelelő szakmai egyeztetésre, sok értékes élőhely veszélybe kerülhet. Németh András, a Vízőrző Mozgalom önkéntese, korábban már az első videók megtekintésekor felemelte a szavát, hogy a helyszínek bevonása nélkül az ilyen tevékenységek könnyedén káros hatásokat gyakorolhatnak az élővizek környezetére.
Juhász Erika, szintén a Vízőrző Mozgalom tagja, a láperdők és az érzékeny növényzet veszélyeire figyelmeztetett. Szerinte a közösségi médiában terjedő példák könnyen félreérthetők, ami miatt szükséges a szakmai háttér hangsúlyozása, hogy mások is elkerülhessék a káros természetvédelmi gyakorlatokat. Nagy Zoltán, a kezdeményezés motorja, azonban ezt vészhelyzeti beavatkozásnak tekinti, amely létfontosságú a vadállomány megmentéséhez.
A jövő lehetőségei
Réder Ferenc biológusmérnök a „polikrízis” kifejezését vezette be, amely a kapcsolódó válságokra utal: klímaváltozás, vízhiány és a biológiai sokféleség csökkenése. Szerinte az ilyen beavatkozások célja, hogy egyszerre több problémára kedvező választ adhassanak. A siker kulcsa a különböző szakmák – ökológia, hidrológia, természetvédelem – szoros együttműködése, biztosítva ezzel a fenntarthatóságot.
A vadászterület terepbejárása során a résztvevők megvizsgálták azt a patakmedret, ahol Nagy Zoltán már nem manuálisan, hanem géppel nyitott forrást. A szakértők egyetértenek abban, hogy a kisebb léptékű beavatkozások elfogadhatók, de a nagyobb földmunkák aggasztó mértékben befolyásolhatják a helyi ökológiai egyensúlyt.
Mindezek ellenére a szakmai diskurzus folytatódik, és a különböző érdekek összehangolása ígéretes lehetőségeket kínálhat a jövő vízgazdálkodása és természetvédelmi stratégiái számára.
