Sorsfordító összeomlás fenyeget, aki most hibázik, évtizedekre tűnhet el
A világ gazdasági rendje ma gyorsabb ütemben alakul át, mint valaha: míg régen 150 évig tartott egy jelentős változás megvalósulása, ma már mindez csupán 150 nap alatt végbemenhet. Az üzleti élet fundamentumai meginognak, ahogy a technológiai, energetikai és geopolitikai események közösen borítják fel a korábban stabilnak vélt szabályokat. Az EY szakértői, Marlies De Ruiter és Módos András szerint a mostani időszak kulcsa a gyors alkalmazkodás; a kivárás már nem opció. A vállalati szektorban gyakran emlegetett „disruption” kifejezés nem csupán divatszó, hanem a jelenlegi üzleti környezet legpontosabb leírása, amely olyan bizonytalanságot hoz, amit több irányból érkező átalakulások okoznak.
Az elmúlt évben számos országban, köztük az Egyesült Államokban is, létfontosságú választásokat tartottak, amelyek világgazdasági kihatást gyakoroltak. De Ruiter számára az új gazdasági világrendben a siker kulcsa az előre menekülés: aki a kivárás mellett dönt, az komolyan lemaradhat. A sikeres vezetők proaktívan választhatják meg az irányt, vagy pedig nézhetik, ahogy mások hozzák meg a döntéseiket.
Az Európai Unió szintén komoly válsággal néz szembe, küzdve a versenyképesség megőrzéséért. Brüsszel foglalkozik Trump által tervezett 15%-os európai importvám problémájával és Kína gazdasági térnyerésével, ám a mélyebb problémák nem kapnak figyelmet. Európa túlságosan a külső nyomásokra összpontosít, ahelyett, hogy introspektíven vizsgálná meg saját helyzetét.
Így veszít teret Európa a globális versenyben
Az EU nem elég innovatív, túlságosan széttagolt és sok esetben túlszabályozott. A technológiai fejlesztések felpörgetése elengedhetetlen ahhoz, hogy javítsa kontinensünk helyzetét. Ezzel lehetőség nyílik a rendelkezésre álló munkaerő hatékonyságának növelésére és a károsanyag-kibocsátás csökkentésére egyaránt. Ahhoz, hogy újra elérjük a globális szintű, innovatív vállalatok szintjét, mint amilyen az Ericsson vagy a Nokia volt, létfontosságú, hogy az Európai Unió kedvező üzleti környezetet teremtsen a jövő ígéretes techvállalásai számára.
De Ruiter rámutat, hogy ha a 27 tagállam külön utakon jár, akkor valójában a belső vámokat fizetjük meg. Az államoknak közösen kellene megtalálniuk a fontos együttműködési témákat, mint például az innováció, energetika, fenntarthatóság vagy pénzügyi együttműködés. A versenyképesség nem csupán előny, hanem a túlélés záloga – figyelmeztet Módos András is. Ha uniós szinten nem tudjuk tartani a lépést más államokkal, az komoly hatással lesz életminőségünkre.
Milliós kockázatok a transzferár ügyekben
A globális minimumadó célja a multinacionális cégek adóoptimalizálási gyakorlatait hivatott megszüntetni. Az Egyesült Államok azonban más irányba indult, olyan rendszert szeretne bevezetni, ami összeolvad az OECD által megalkotott minimumadó-szabályokkal. A különböző megközelítések között azonban nagy eltérések vannak: az amerikai rendszer kedvezőbb a saját vállalatainak, mivel nem bünteti a különféle adókedvezményeket. Ennek következményeként az amerikai cégek sokkal magasabb nyereséget érhetnek el, mint európai riválisaik.
Módos András megjegyzi, hogy Magyarország is érintett ebben, hiszen nálunk a társasági adó 9%, ami alatta marad a globális minimumnak. Bár nem várható, hogy a multinacionális cégek hamarosan top-up adót fizessenek, az adminisztrációs teher hatalmas, és a cégeknek komoly kihívásokkal kell szembenézniük a változó adózási környezet miatt.
Az ESG szempontok, vagyis a környezetvédelmi, társadalmi és vállalatirányítási elvek betartása nem csupán trend, hanem elengedhetetlen befektetés a vállalatok jövőjébe. Az EU támogatásokat kínál a zöldátálláshoz, és aki időben lép, jelentős előnyöket szerezhet. Azonban sok vállalat még mindig csak hivatali kötelezettségként kezeli a fenntarthatóságot, holott ez már rég nem csupán adminisztrációs kérdés.
A megváltozott piaci környezet a zöld átállás, a fenntarthatóság és a technológiai fejlődés nélkülözhetetlenségét hangsúlyozza. Marad a kérdés, ki tudja a legjobban alkalmazkodni a hirtelen jövő kihívásokhoz. A következő 12-18 hónap dönti el, ki képes hosszú távú előnyöket kiépíteni és ki válik versenyképtelenné a globális gazdaságban.
(Borítókép: Hispanolistic / Getty Images)
