Száz éves a San Siro – a milánói futball szentélyének legemlékezetesebb pillanatai
Száz éve épült a San Siro, a labdarúgás milánói Scalája, amely az olasz futball egyik legismertebb színhelye. Az arénát 1926. szeptember 19-én avatták fel, és az első mérkőzés 6:3-as eredménnyel zárult. A stadion eleinte 35 ezres befogadóképességű volt, és az első húsz évben a Milan otthonául szolgált, ám az avatásra az Internazionalét hívták vendégnek, amely hat gólt szerzett.
A San Sirohoz számos emlékezetes esemény fűződik. 2009-ben egy Aida-előadás végződött komoly technikai fogyatékosságokkal: a szervezők az egész napi heves esőzés ellenére megtartották a programot, de mindössze hétezer néző maradt, mert az elektromos berendezések működtetésén kifogott az időjárás.
A futballtörténelem egyik legismertebb Inter–Milan rangadója 1957 októberében zajlott, amikor a Milan 1:0-ra vezetett, és büntetőhöz jutott. A kék-feketék tiltakozása közben Benito Lorenzi egy gerezd citromot csempészett a tizenegyespontra letett labda alá, mire a Milan argentin légiósa, Ernesto Cucchiaroni a labdát messzire kibombázta. Az eredmény 1:0 maradt.
Az 1934-es világbajnokság elődöntőjében az olaszok a honosított Enrique-Enrico Guaita vitatott góljával és Ivan Eklind svéd játékvezető közreműködésével nyertek. A Kleine Blatt című osztrák újság így számolt be a döntő pillanatról: „Szabálytalan gól miatt vesztettünk. Peter Platzer megfogta a labdát, és arccal a saját kapuja felé fordult, amikor Giuseppe Meazza neki rontott. A labda kicsúszott Platzer kezéből, Guaita pedig bekotorta. A játékvezető nem látott okot a szabálytalanság megbüntetésére.”
Az arénát 1980-ban Giuseppe Meazzáról nevezték el. Saját pályáján a leghíresebb Inter–Milant 1932. november 6-án játszotta, amikor a kék-feketék 5:4-re győztek; az Internazionale edzője Weisz Árpád, a Milané Bánás József volt. Minden idők legtöbbet emlegetett Inter–Milanján 1949. február 6-án a Milan 4:1-re vezetett, de az Internazionale 6:5-re nyert, nem utolsósorban Nyers István két góljával. Amado Amadei mesterhármast és gólpasszt jegyzett, Nyers tizenegyesét megelőzően őt buktatta Efrem Milanese kapus.
Az olasz futballban hemzsegtek a magyarok, és Olaszországban alapvetés, hogy az olaszok honfitársainktól tanultak meg futballozni. Az olaszországi magyar invázió a húszas–harmincas években volt a legnagyobb. 1966-ban a Ferencváros februárban 4:0-ra kikapott a Grande Intertől, majd szeptemberben az Újpest barátságos meccsen 3:2-re nyert 60 ezer néző előtt. Novemberben az Internazionale elleni BEK-meccsen a Vasas 2:1-re kapott ki, miután Mario Corso a 87. percben szabadrúgásból szétlőtte a jobb felsőt.
A San Siróban négy BEK-, illetve BL-döntőt rendeztek; a legemlékezetesebb az 1965-ös Inter–Benfica 1:0 volt, amelyen 89 ezren áztak bőrig. A Milan-csúcsot egy elődöntő jelentette: az 1989 tavaszi Real Madrid elleni visszavágón Arrigo Sacchi csapata 5-0-ra győzött. A Milan 2001. május 11-én 6-0-ra nyert az Internazionale ellen.
A stadionban 1992-ben Marco van Basten BEK-meccsen négy gólt szerzett – egyet ollózva – a Göteborgnak (4-0). A legcsúnyább helyszíni epizód Frank Rijkaard köpése volt az 1990-es világbajnokság NSZK–Hollandia találkozóján (2-1). Az olaszok legrosszabb élménye a San Siróban a norvégoktól a tavalyi vb-selejtezőn elszenvedett 4-1 volt. A legtöbbször felidézett válogatott meccs az 1963-as olasz–brazil 3:0, amelyen a vendéglátók első gólját a honosított brazil Angelo Sormani szerezte.
Kozma Mihály góljával a Honvéd 1-0-ra legyőzte az Internazionalét az 1976-os UEFA Kupa-meccsen. 1968-ban csak az idegenben szerzett több góllal jutott tovább a Milan a Győri ETO-val szemben (2:2, 1:1). A milánói arénában feltűnt a Juventus is (1995), koncertet adott Bob Marley (1980) és Bruce Springsteen (1985), és 80 018-an énekelték átszellemülten az olasz himnuszt 2009-ben az új-zélandiak elleni rögbi (!) meccsen.
A 2000 őszén rendezett olasz–román vb-selejtező (3-0) előtt a szerző összeesett a lelátón. Fülöp László kollégája, az akkoriban alakuló Sport Tv riportere riasztotta a mentőket, akik hordágyon vitték le az öltözők részlegébe. Az orvosi szobában egy doktornő adott egy injekciót, fél órán át még szédelgett, majd helyre jött. Sosem derült ki, mitől alélt el.
