Tizenhatezer éves Balaton-rejtély: Riasztó jövőt vetítenek előre a magyar kutatók
A 2026-os esztendő nyara, az eddig nem tapasztalt hőhullámok és aszályos időszakok közepette, újra a vízgazdálkodás kérdésére irányította a figyelmet Magyarországon. A földművelés terén tapasztalható károk, különösen a kiégett mezőgazdasági területek miatt, égetővé tették a Dunán tapasztalható alacsony vízszint és a Balaton rekordalacsony vízállásának hatását a turizmusra és az ökológiára. A hazai vízügyi szakemberek éppen ezért egy átfogó kutatás eredményeit elemezve arra figyelmeztetnek, hogy a Kárpát-medence vízgazdálkodási stratégiáját alapvetően újra kell gondolni a tartós kiszáradás elkerülése érdekében. A szakértők között volt Magyari Enikő, a Földrajz- és Földtani Intézet igazgatója, valamint Korponai János, az NKE Bajai Víztudományi Karának docense.
A Balaton történetének tanulságai a klímaválság tükrében
Magyari Enikő professzor vezetésével a kutatók a Balaton keletkezésének és vízszint-ingadozásának titkait kutatták, melyek közvetlenül kapcsolódnak a klímaválság megértéséhez. A kutatás során a 2017-es téli hidegek idején, a befagyott tó jegén keresztül fúrtak le a szemesi medencében, ahonnan egy 4,5 méteres üledékmagot emeltek ki. A laboratóriumi vizsgálatok és izotópos elemzések révén a tó elmúlt tizenhatezer évének rekonstrukcióját készítették el.
A kutatás két jelentős alacsony vízszintű korszakot határozott meg: az első 8000 és 7300 évvel ezelőtt, a második pedig 5300 és 4500 évvel ezelőtt zajlott. Ebben az időszakban a Balaton nem száradt ki teljesen, de a sekély, meleg vízi környezet megjelenése a magas magnéziumtartalmú mészkristályok jelenlétével volt kimutatható. A professzor azonban figyelmeztetett arra, hogy a jelenlegi rekordalacsony vízszint nem fog automatikusan rendeződni. A nyári napfényt befolyásoló természetes csillagászati ciklusok változásai mellett az emberi tevékenység okozta üvegházhatás is hozzájárul ahhoz, hogy a klímaváltozás következtében gyors és drámai módon változnak a környezeti körülmények.
Kihívások a vízgazdálkodásban: a víz megtartásának fontossága
Az aszályhelyzet következtében megnőtt a diskurzus a Magyarországon évente átfelő víztömegek – 2-3 Balatonnyi – határokon belüli megtartásáról. A vízügyi politika az elmúlt évtizedekben a gyors árvíz- és belvíz elvezetésére összpontosított, de ez a megközelítés a romló klímatényezők miatt vízhiányhoz vezetett. A szakértők, Korponai János és Magyari Enikő, rámutattak arra, hogy a duzzasztás és a vízlépcsők építése nem elegendő, mivel a hígító hatás miatt ezek a megoldások mélyebb medret alakíthatnak ki a folyókban, elveszítve a talajvizet.
Növényzet és biológiai víztározók: a jövő vízgazdálkodása
A szakértők hangsúlyozzák, hogy a modern vízgazdálkodásnak a csatornázási és gátépítési megoldások helyett a természet alapú megoldásokra kell támaszkodnia. Ez a víz tájba való bevezetésével és a talajvízszint emelésével érhető el. Az őszi-téli csapadékvizek Tisza és Duna menti holtmedrekbe való elvezetése jelentős mértékben hozzájárulhat a talajvízszint megemelkedéséhez.
Az uniós területalapú támogatási rendszert át kell alakítani, ösztönözve a vízvisszatartást, így a gazdálkodók is érdekelté válhatnának a vízkibocsátó földek ártéri és mozaikos művelésében. Az Alföld védelmét, a szakértők szerint, nem a víz távol tartásával, hanem fenntartható körgátakkal kell biztosítani. A zöldfolyosók és az erdősávok telepítése pedig a szárazság elleni küzdelem egyik kulcseleme lehet a jövőben.
Összefoglalva
A tudósok túllépve a hagyományos vízgazdálkodási módszereken, a biológiai víztározás fontosságára hívják fel a figyelmet, amellyel a fenntarthatóság és a klímaváltozásra való reagálás válik lehetővé. Csak a környezetbarát megoldások alkalmazásával lehet elérni, hogy a Balaton és a Kárpát-medence egyéb vízforrásai megőrizzék jövőjüket és fenntartásukra is elegendő vízmennyiség álljon rendelkezésre.
