Tömegek ünnepelték az iráni legfelsőbb vezető halálát, mégsem következik be, amire Donald Trump várt
Az iráni nép tömeges demonstrációval ünnepelte Ali Hamenei legfelsőbb vezető halálát, ám a várakozásokkal ellentétben a politikai helyzet nem sarkallt felkelésre. Donald Trump amerikai elnök a halálhírről értesülve biztatta a lakosságot, mondván: „A szabadságotok órája elérkezett – vegyétek át a hatalmat!” Az elnök állítása szerint ezt a lehetőséget a teokratikus állam elnyomott polgárainak ajánlotta, és hangsúlyozta, hogy Washington rezsimváltást szorgalmaz. A szombati légicsapások célja éppen az iráni vezetés erodálása volt, abban a reményben, hogy ennek hatására a nép fellázad.
Az iráni társadalom elégedetlensége kétségtelen, hiszen az elmúlt időszakban folyamatosan lázadásokat láthattunk az Iszlám Köztársaság ellen. Azonban minden megmozdulást brutálisan elfojtottak a hatóságok. Legutóbb decemberben és januárban százezrek követeltek gazdasági és politikai reformokat, de a kormányzat válasza erőszakos fellépés volt. Ezzel szemben a február 28-án indított izraeli-amerikai támadás Ali Hamenei halálát okozta, amit Trump-kabinet reményeként értelmeznek, hogy a meggyengült rezsimet az iráni nép maga söpri el.
Politikai szakértők véleménye szerint a légicsapások önmagukban nem elegendőek egy felkelés kirobbantásához. Robert Pape, a Chicagói Egyetem politológusa hangsúlyozza, hogy a bombázások sokszor inkább egyesítik az állampolgárokat a rezim számára, mintsem ellenállni ösztönözzék őket. Az iráni ellenzék állapota is komoly problémát jelent, mivel jelenleg széttagolt és gyenge, mely tovább rontja a felkelés lehetőségét.
A helyzethez hozzájárul, hogy az iráni kormányzat elnyomó struktúrái, köztük a Forradalmi Gárda, a rendezett közművekkel szemben is ellenállóak, ami azt jelenti, hogy képesek bárminemű felkelést lefojtani. Ali Vaez, az International Crisis Group projektigazgatója megjegyzi, hogy még a legnagyobb elégedetlenség ellenére is a nacionalizmus érzése meggátolja az irániakat abban, hogy idegen beavatkozásra építsenek, még akkor is, ha a rezsim iránti gyűlölet egyre szélesebb körben érződik.
Az iráni ellenzék helyzete tovább súlyosbítja a helyzetet, hiszen a csoportosulások közötti megosztottság megnehezíti a hatóságok melletti egységes fellépést. A vezetés már eddig is lyukat ütött a demokratikus törekvésekbe, amit a politikai foglyok tömeges elítélése is jelez. Így, annak ellenére, hogy sokan várták a változást, a felkelés lehetősége továbbra is kérdéses marad.
Az iráni konfliktus következményeit figyelemmel kísérik, hiszen az átalakulás lehetősége továbbra is reális, de a folyamatok kimenetele messze nem biztos. A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy Washington olyan vezetést támogat, amely megfelel az amerikai elképzeléseknek, vagy olyan rendszer alakul ki, amely szilárdan tartja a hatalmat.
