Levágott lábbal menekült meg a felgyújtott házból az ukrán katona
Olekszij Kapeljusnyij, az ukrán 25. Szicseszlavi Légideszant-dandár katonája 2022. március 18-án hajnalban került szembe Verhnyotorecke mellett heves tüzérségi tűzzel, majd tankokkal és gyalogsággal. Hét embert vezetett ki, akik a tankok előtt futottak. Parancsuk az volt, hogy tartsák a falu szélső házát. Maroknyian voltak negyven-ötven támadó ellen, bajtársai sorra elestek, ő egyedül maradt.
Egy ablaktalan, egyetlen bejáratú helyiségbe húzódott. Négy bedobott gránátot sikerült elkerülnie, az ötödik azonban a lába alatt robbant. A robbanás olyan súlyosan megsebesítette, hogy a lába már csak a bőrön lógott. Két érszorítót tett fel a sötétben, majd a hátán fekve várta a támadókat, mert tudta, hogy aki belép, maga elé lő. Az ajtóban megjelenő első két fejet eltalálta. A lógó lába akadályozta a mozgásban, ezért levágta, maga mellé tette, és tíz tárral még bő két órán át tartotta a helyiséget.
Arra a kérdésre, mit érzett közben, azt felelte: nem gondolkodott rajta, kevés volt az idő és a hely, cselekedni kellett. A támadók végül felgyújtották a házat, a mennyezetről olvadt műanyag csöpögött a nyakába. Leszakított lábbal élve elégni már túlzás lett volna, ezért a fegyverét maga mellett hagyva, felvarróit letépve kimászott.
Egy méterről lőtték fejbe
Úgy gondolta, lelövik, de legalább gyors lesz. Keresztet vetett ortodox, majd katolikus módra is. A parancsnok azonban megtiltotta, hogy lelőjék: a hátára szíjazott ivózsákot NATO-rádiónak, őt magát jó felszerelése miatt amerikai zsoldosnak nézték. Miközben a mellényét vette le, valaki egy méterről fejbe lőtte, de a golyó csak súrolta a sisakot. Körülnézett, és még tizenkét embert számolt meg.
A vasúti töltésen vonszolták, útközben többször elejtették, kifosztották, orvosi ellátást azonban senki nem adott neki. A megszállt Horlivka kórházában egy helyi állambiztonsági őrnagy a tüzérségi állásokról faggatta, és csavarhúzót döfött a levágott lába csontjába. Csak akkor hagyta abba, amikor egy szintén elfogott bajtársa megerősítette, hogy egyszerű katona. Az oroszok műtéti úton levágták a térdét, azzal az indoklással, hogy minél később térhessen vissza a frontra. Ezután meztelenül, az ágyhoz kötözve feküdt, egyetlen ukránként az orosz sebesültek között. Egy ápolónő segített neki, amikor senki sem figyelt: elkérte egy hozzátartozója számát, és értesítette a nővérét, hogy él.
Áramütés és fogolytábor
Donyeckbe, egy másik kórházba vitték, ahol csecsen, Kadirovhoz hű katonák propagandavideót akartak forgatni vele. Kapeljusnyij a kamera előtt megkérdezte tőlük, ki volt Dzsohar Dudajev, Csecsenföld első elnöke. Válasz helyett megverték. Egy éjjel az állambiztonság pincéjébe vitték, ahol a genfi egyezményre hivatkozva kérte, hogy hazatelefonálhasson: egy tábori telefon vezetékeit a fülére tették, és áramot vezettek belé.
Innen az olenyivkai fogolytáborba került, ahol érkezéskor sorfalon kellett végigugrania a fél lábán, miközben csövekkel és ütőkkel verték. A barakkban a csempepadlón aludtak, romlott csirkét kaptak enni, és látták, ahogy egy amputált azovos fogolytársuk fejét a felizzított kályhába nyomják. Még a 2022 nyári olenyivkai robbanás előtt a luhanszki fogdába, majd a szuhodolszki büntetőtelepre vitték.
Szuhodolszkban az orosz Nyomozó Bizottság tisztjei hallgatták ki. Az őrnagy egy telefonhívás után kiment, és Kapeljusnyij egyedül maradt az íróasztalon fekvő papírköteggel, a telepre hozott ukrán foglyok névsorával. Kamerát nem látott, a lapokat a lába köré tekerte, kivitte, és a matracába varrva őrizte, mert otthon sokakról azt hihették, hogy elestek, ahogy róla is először ezt hitték.
Fogolycsere a szürke zónában
Az első cserére induló út az utolsó pillanatban meghiúsult. Mire újra szólították, Kapeljusnyij már kikönyörgött a parancsnokhelyettestől tizenhárom pár papucsot, amellyel 27 amputált fogolytársát látta el. A cserét végül Zaporizzsja mellett, a szürke zónában bonyolították le. Az ukrán oldalra csonkolt, megtört emberek vánszorogtak, velük szemben megborotvált, tiszta ruhás orosz foglyok sétáltak, útravalós szatyorral a kezükben. Ez dühítette fel a legjobban.
Ukrán földön az első dolga az volt, hogy felhívja a nővérét: nemsokára otthon lesz. Dnyipróban újra kés alá feküdt a lábával, mert a fogságban csak összefércelték. Négy hónapig csak paracetamolt kapott, a fantomfájdalmak ma is előjönnek. Két hónappal később már protézist használt, mindent az állam fizetett.
Jelenleg szolgálati vizsgálatokkal foglalkozik, de rendszeresen kijár a gyakorlótérre lőni és futni is. A felesége 2022-ben egy nappal utána vonult be. Ő maga azért ment vissza a seregehez, mert az anyja azt tanította, amibe belefog, azt fejezze is be, és nem akarta otthon várni a feleségét. Volodimir Zelenszkij 2026. október 2-án Ukrajna Hőse címet adományozott Olekszij Kapeljusnyij őrmesternek, és az ezzel járó Aranycsillag-renddel tüntette ki személyes bátorságáért és hősiességéért.
