Áramszünetek elleni küzdelem: egy ukrán nő bátorsága
Olena Grigorenko életét mérhetetlen kihívások jellemzik, mivel férje, Anatolij Kucsinszkij amiotrófiás laterálszklerózisban (ALS) szenved, amely teljes mozgásképtelenséget okozott neki. Az ukrán Csernyihivben élő pár mindennapjait az áramhiány és a háborús körülmények nehezítik, hiszen Anatolij lélegeztetőgépre szorul, amelynek működése szorosan összefonódik az áramellátással.
A mindennapi harc
Az 57 éves Olena naponta három alkalommal ébred fel, hogy ellenőrizze, férje lélegzik-e. Éjszakánként ébresztőórákat állít be, amelyek emlékeztetik őt az áram ki- és bekapcsolására. A házaspár életét tovább bonyolítja, hogy Csernyihivben naponta akár kilenc órán keresztül is szünetelhet az áramellátás. Olena folyamatosan monitorozza a tervezett áramszüneteket, és a legrosszabb forgatókönyvekre is felkészül, hiszen a háború során az orosz katonai támadások jelentősen megnehezítették az energia-infrastruktúra működését.
Felkészülés és megoldások
Vízellátás szempontjából is nagy gondot fordít, egy százliteres hordóban tárolja az ivóvizet az erkélyen, és megállapodott egy közeli szomszéddal, hogy vészhelyzet esetén ott tudja feltölteni az akkumulátort. Az asszony számára nem csupán a férje egészsége, hanem a háborús környezet kihívásai is folyamatos stresszforrást jelentenek.
Lehetőségek és nehézségek
Olena tapasztalatai szerint az orosz csapatok már hosszú hónapok óta támadják Ukrajna energiaellátórendszerét, így a házaspárnak meg kell küzdenie a betegség mellett a gyakori áramszünetek következményeivel is. Egy súlyos esetben, a háború elején, amikor a várost bombázták, Anatolij lélegeztetőgépe mindössze kétórányi tartalék energiával rendelkezett, és Olena kétségbeesetten kérte a mentőket, hogy sürgősen vigyék a legközelebbi kórházba.
Az érzelmi kötődés felvállalása
Grigorenko szerint „egy szakember sem adhat olyan szeretetet és gondoskodást”, mint ami az ő viszonyában rejlik. Miközben a férje már nem képes beszélni, vagy akáris nyelni, Olena ábécés táblán kommunikál vele, és minden betűt türelmesen kijelölnek egymás számára. Optimista hozzáállásával szembesülve elmondta, hogy legfőbb vágyuk: átvészelni a telet, és megélni a négy éve tartó orosz–ukrán háború végét.
Fény az alagút végén
Olena szívből reméli, hogy a háború végén győzelmet ünnepelhetnek. „Örömmel várom, hogy barátaink eljöjjenek hozzánk, és egy nagy asztal körül ülhessünk” – zárta gondolatait. E közben az ukrán energiaellátó rendszer támadások átmeneti megoldására a hatóságok országos áramszüneteket vezettek be, megnehezítve a civilek életét, akiknek világháborúval terhelt mindennapjaik tele vannak küzdelemmel és reménnyel.
