Váratlan helyről kaptuk meg az év egyik legjobb játékát
Amikor az ember már azt hiszi, hogy a kooperatív műfajban az It Takes Two vagy a Split Fiction után képtelenség igazán újat mutatni, időről időre felbukkan egy kisebb műhely, amely tisztán a játékmenetbe vetett hittel és stílusérzékkel írja felül a papírformát. A független fejlesztésű Orbitals pontosan ezt teszi: a Shapefarm csapata egy páratlan hangulatú, kétszemélyes űrkalandot szállított le, amely első látásra szerelem, másodikra pedig az év egyik legemlékezetesebb élménye.
A játék legerősebb tartópillére a prezentáció. Az Orbitals látványvilága a késő nyolcvanas és korai kilencvenes évek japán sci-fi animéi előtt tiszteleg: a kézzel rajzolt hatású átvezetők, a pasztellfényekkel és CRT-monitoros fénytörésekkel megvilágított 3D-s terek, valamint a „cassette futurism” esztétika azonnal beszippantják a korszak rajongóit. Aki ma is szereti az olyan retró anime-klasszikusokat, mint a Yu Yu Hakusho, a Bubblegum Crisis vagy a Space Adventure Cobra, az garantáltan imádni fogja.
A pályák megjelenése szintén retrofuturisztikus: vaskos kapcsolók, analóg mérőműszerek és kattanó mechanikák fogadnak minden sarokban, miközben az űrállomásokon felfedezhető, állatszerű földönkívüli lények és a nosztalgikus szintipop dallamok szívmelengető atmoszférát teremtenek.
A történet két fiatal főhőst, Makit és Omurát követi, akik egy elszigetelt, pusztuló űrállomás lakói. Otthonukat gyilkos kozmikus vihar fenyegeti, a kolónia megmentésének egyetlen módja pedig három speciális reaktorkazetta felkutatása az elhagyatott űrbázisok mélyén. Bár az alapfeltevés nem váltja meg a világot, és a cselekmény a lezárás felé némileg kapkodóvá válik, a páros közötti dinamika ellenállhatatlan. Maki és Omura nem civakodnak feleslegesen: igazi bajtársi, szinte testvéri harmóniában működnek együtt, egymás mondatait fejezik be, viccelődnek és énekelnek. Frissítő érzés olyan kooperatív címmel játszani, ahol a karakterek közötti kötődés nem mesterséges drámára, hanem valódi, egymást támogató szeretetre épül.
Az Orbitals kizárólag kétszemélyes módban játszható, és többnyire aszimmetrikus feladatok elé állítja a párost. Míg az egyik fél lézerrel vagy csáklyával nyit meg új utakat, addig a másik vízágyúval manipulálja a környezetet. A fejtörők sokszínűsége előtt le a kalappal: szinte nincs két egyforma szakasz. Bár a feladványok logikája helyenként egyszerűbb a kelleténél, a zseniális tálalás ezt azonnal feledteti. A készítőknek sikerült úgy lavírozniuk a bonyolultsági szintek között, hogy gyerekek és felnőttek egyaránt sikerélményben részesüljenek egy-egy szint abszolválása után.
Kiváló megoldás az is, hogy az állomások közötti utazás külön játék a játékban. A két játékos közösen irányítja a bázisként szolgáló űrhajót, amely a végigjátszás során folyamatosan fejlődik, új minijátékokkal és megmentett élőlényekkel bővülve. Induláskor a hajón betöltött szerepünket is kiválaszthatjuk: az egyik játékos a pilótaülésből manőverez, míg a másik a védelmi ágyúkat és a kapcsolókat kezeli az akadályok elhárítására. Bár a gyorsan mozgó célkövető rakéták elleni űrharc helyenként frusztrálóan feszes reflexeket követel meg, az élmény közösségépítő ereje vitathatatlan.
Az Orbitals ízig-vérig kétszemélyes játék, egyedül elindulni az űrkalandra esélytelen. Ez a szigorú kötöttség azonban nem jelenti azt, hogy a szoftvert is duplán kellene megvásárolni. Adott a klasszikus helyi kooperatív mód, amelynek keretében egyetlen Nintendo Switch 2 konzol előtt, a kanapén ülve játszhatunk a társunkkal – de akkor sincs gond, ha a barátunk éppen a város másik végéből vagy egy másik országból csatlakozna. Az online többjátékos opció mellett a fejlesztők a lehető legkorrektebb üzleti modellt választották: a Nintendo eShopból ingyenesen letölthető az Orbitals Friends Pass, így bőven elég, ha csak az egyik félnél van meg a teljes játék, a meghívott partner egyetlen forint elköltése nélkül végigjátszhatja velünk a teljes kampányt. Ez a barátságos, felhasználóközpontú szemlélet tökéletesen illik a játék egészének szellemiségére.
A fejlesztők nem a monetizációval vagy a mesterségesen elnyújtott tartalommal akarták rabul ejteni a közönséget, hanem a közös játék tiszta, sallangmentes örömével. Bár a történet vége kissé kapkodósra sikerült, a fejtörők pedig néhol elbírtak volna még egy kis mélységet, az aszimmetrikus mechanikák változatossága, a két főhős szívmelengető dinamikája és a lenyűgöző vizuális világ olyan kerek egészet alkot, amit nehéz nem szeretni. Kisebb egyenetlenségei és a végére kissé túl gyorsan letekert történetszál ellenére az Orbitals ritka kincs a modern felhozatalban. Olyan játék, amelyet a stáblista legördülése után azonnal hiányolni kezd az ember, és amelynek a főtémája még napokig a fejünkben fog szólni.
Az Orbitals kizárólag Nintendo Switch 2-re jelent meg. A játékból dobozos kiadás is elérhető.
