Fürcht Pál: Szóban mondták meg, kit lehet kihallgatni és ki ellen lehet nyomozni
Fürcht Pál volt vezető főügyész az ATV Egyenes Beszéd című műsorában hétfőn azt nyilatkozta, hogy a Legfőbb Ügyészségen szóbeli utasítások határozták meg, kit lehet kihallgatni, ki ellen indítható nyomozás, és mi legyen annak iránya. Állítása szerint ezért mondott le júniusban.
Elmondása szerint egy vezető felrendelte, majd közölte vele, hogy kiket lehet kihallgatni, kik ellen lehet nyomozást indítani, valamint hogy mi a nyomozás iránya.
Fürcht arról is beszámolt, hogy egy kollégája májusban olyan körülményeket észlelt egy közérdeklődésre számot tartó ügyben, amelyek arra utaltak, hogy az ügy kreált. Az észrevételeket a legfőbb ügyésznek és a Legfőbb Ügyészség vezetésének is jelezte, azonban belső vizsgálat helyett felrendelték a Legfőbb Ügyészségre, és egy másik kollégája előtt „idiótának és Isten barmának” nevezték.
Június 8-án nyújtotta be lemondását, amelyben azt állította, hogy szóban olyan elvárásokat közöltek vele, amelyekkel az ügyésznek azonosulnia kellett. Fürcht szerint az eljárást úgy alakították, hogy ne legyen írásos nyoma, és ne legyen hozzá visszavezető út. Elismerte, hogy a nyomásgyakorlást bizonyítani nem tudja, de véleménye szerint épp ezért kellett volna integritási vizsgálatot indítani, ami elmaradt.
A legfőbb ügyész először három nap gondolkodási időt kért tőle a lemondásával kapcsolatban, majd írásban is megígérte a tényállás teljes felderítését. Fürcht szerint azonban másnap a nyomozó ügyészség már újabb, írásbeli utasítást kapott, amely meghatározta a nyomozási cselekményeket. Ezt ahhoz hasonlította, mintha a Kúria mondaná meg az alsó fokú bíróságnak az ítéletet.
Hangsúlyozta, hogy az ilyen utasítást nem tartja formálisan törvénytelennek, hiszen a felettes ügyész akár szóban is adhat utasítást. A problémát abban látja, amikor utasítás helyett olyan instrukció hangzik el, amely megmondja, ki mit gondoljon, és azzal való azonosulást kér, ez ellen pedig szerinte nem lehet tiltakozni.
Visszautasította azt az értelmezést, hogy politikai nyomásgyakorlásról beszélt volna. A lemondólevelében csak annyit állított, hogy a politikának volt egy elvárása, amelyet egy szervezet közvetített az ügyészség felé, az pedig eszerint járt el.
A Legfőbb Ügyészség korábban azt közölte, hogy Fürcht a lemondásában az ügyek politikai befolyásolásáról tényszerűen valótlanságokat állított, és saját, a tényektől független meggyőződését akarta érvényesíteni. Erre Fürcht azt válaszolta, ezt elfogadná, ha a jelzett körülményeket előtte kivizsgálták volna.
Beszámolója szerint a főügyésztársaihoz fordult segítségért, majd három hónappal később fegyelmi eljárás indult ellene. Állítása szerint az alapügyben tanúként akarták kihallgatni, mert bizonyos információk birtokában volt, ezt azonban nem engedélyezték a Fővárosi Nyomozó Ügyészségnek, és ezután indult meg vele szemben a fegyelmi eljárás.
A Központi Nyomozó Főügyészség korábbi vezetője arról is beszélt, hogy nyilatkozattétele engedélyhez kötött, ilyet viszont nem kapott a legfőbb ügyész helyettesétől. Megszólalását részben azzal indokolta, hogy a becsületéről és a lemondásáról van szó, és hogy saját szervezete hazugnak nevezte.
