Zseni vagy sintér? A cseh kemény legény, aki gyors egymás után likvidálta Kanada kapitányát és Amerika kapitányát
A jégkorong világában egyre gyakrabban hallani Radko Gudas nevét, különösen azután, hogy az idei téli olimpia negyeddöntőjében a híres kanadai csapatkapitány, Sidney Crosby, majd nem sokkal később az amerikai csapat vezére, Auston Matthews sérülést szenvedett el két egymást követő mérkőzés során. Gudas, a cseh védő, akinek stílusa sok vitát generál, mindkét eset mögött áll, hiszen fizikai jelenléte és ütközési hajlama vitathatatlan a pályán.
Radko Gudas nem egy tipikus sporttehetség. 2009-ben nem draftolta őt egyetlen NHL-klub sem, de a tengerentúli lehetőségek mellett döntött, és egy sikeres szezon után a Tampa Bay Lightning 2010-ben draftolta őt a harmadik körben. Innentől kezdve karrierje egyre felfelé ívelt, az AHL-től kezdve a különböző NHL-csapatokig, mint a Philadelphia Flyers, Washington Capitals, Florida Panthers, és most az Anaheim Ducks, ahol jelenleg csapatkapitány.
A jégkorong világában, ahol az erő és a sebesség pontos egyensúlya elengedhetetlen, Gudas stílusa a fizikai játékra összpontosít. Nem csupán a korong kezelésében jeleskedik, hanem ütközési zseniként is ismert, sokszor a határokat feszegetve. Ezen a szinten külön bogárszemű, hiszen nem csak saját csapata teljesítménye, de a másik csapat játékosainak egészsége is forog kockán. Olyan ütközésekkel és eltiltásokkal van terhelve, amely során nem mindig kapható meg a megfelelő büntetés, ami megerősíti a vele kapcsolatos vitákat.
Egy különösen megdöbbentő eset történt, amikor Gudas tíz mérkőzésre szóló eltiltást kapott, miután komoly fejre célzott ütközést végzett Mathieu Perreault ellen. Ezen súlyos incidensek nem csupán a játékát, de a pályán elért hírnevét is árnyékolják. Vannak, akik úgy vélik, hogy Gudas stílusa a sport világában nemcsak az agresszivitás-toleranciát tükrözi, hanem esetleges sportág-pusztító hatása is van, amikor felmerül a kérdés, hogy miként védhetők meg a szupersztárok a fizikai játék kedvéért.
Az ütközések specialistája, Gudas nem csupán a védők között emelkedik ki, hanem egy olyan személy, aki a pályán a legkisebb elfogadott normákat is megkérdőjelezi. Sokan vitatják, hogy szükség van-e egy olyan játékosra, aki inkább a tíz ütközésből hatot megúszik, mintsem ugyanennyit beismerjen, miközben megőrzi a saját csapata győzelmi esélyeit.
Auston Matthews és Sidney Crosby esete a sportágban már nem meglepetés; Gudas már korábban is kitett játékosokat sérülésnek. Annyira véletlenek ezek a találkozások, vagy inkább a szakmai felelőtlenség jelei? Gudas nem rejtőzködik a szavak mögött, soha nem ad kegyelmet az ellenfeleinek, és ez a játéka lényege.
A védők között vitathatatlanul az egyik legkeményebb játékos, de kérdés, hogy a jégkorong fejlődésének szempontjából a stílusa segít-e vagy árt a sportág imázsának? Philadelphiában a szakemberek próbálták már kijavítani, de a helyzet csak romlott. Miért? Mert az a fajta agresszivitás, amivel Gudas játszik, olyan potenciális esélyeket nyújthat, ami miatt a játék minden szintjén tisztázásra szorulnak a határok.
Gudasról eltérő véleményeket hallhatunk nőtt fel a jégkorong világában: míg terjedelmét sokan értékelik, mások az ütközéseket és a következmények vállalását vitatják. De ha sérülések árán emelkedik fel a jövő sportja, vannak, akik úgy érzik, a jövő záloga tűnt el ezzel a stílussal. A jégkorong tehát továbbra is küzd, hogy a hőseivel és a rémeivel őrizze a sportág szellemét.
