Zúzzatok szét mindent – a lázadás, amely minden ellen tört ki, és semmit sem remél
Párizs lángokban áll, és a tiltakozási hullám Franciaországból kiindulva Európa-szerte terjed. Az okokról sokféle elmélet született, többnyire egy-egy mögöttes tényezőt kiemelve. A zavargásoknak összetett szociális, társadalmi, generációs és demográfiai okai vannak: a jobboldal a migránsok erőszakoskodását, a liberálisok a kirekesztettek lázadását, a baloldal forradalmat lát az eseményekben – de egyikük sem látja a teljes képet.
A lángba borult utcákon sokféle indulat folyik össze, amelyek egyik legfontosabb táplálója a kilátástalanság. A 2022–2023-as inflációs hullám Európa-szerte tartósan megemelte az élelmiszerek, az energia és számos szolgáltatás árszínvonalát, a pénzromlás mérséklődése pedig nem jelentette az árak visszatérését a korábbi szintre. Tízmilliós nagyságrendű tömegek szoronganak azon, hogy a következő hónapban ki tudnak-e jönni a fizetésükből – ha egyáltalán van fizetésük.
A tiltakozások által leginkább érintett nyugat-európai országokban a gazdasági krízis óta alig sikerült csökkenteni a munkanélküliséget, Franciaországban még emelkedett is. A spanyol, portugál, francia és belgiumi fiatalok ötödének nincs állása, jelentős részük most az utcán van. Spanyolországban és Portugáliában rövid idő alatt egekbe szöktek a lakhatási költségek, a lakásárak és bérleti díjak egyetlen év alatt a reálbérnövekedés négy-ötszörösével emelkedtek, a kormányok pedig tehetetlennek bizonyultak.
Franciaországban az első szikrát az oktatási rendszer leépülése adta. A tavalyi PISA-felmérés szerint az iskolák 45 százaléka küzd súlyos tanárhiánnyal, minden negyedik iskolában az épületek állapota is akadálya a normális oktatásnak. A francia diákok 47 százaléka jelezte, hogy a természettudományos órák többségét zaj és rendetlenség zavarja. A lepukkant külvárosi iskolákat a tanárhiány különösen sújtja, ahol gyakran többségben élnek arab és afrikai származású családok.
A tüntetéseken felülreprezentáltak a migrációs hátterű fiatalok, az iszlamista rigmusok és afrikai zászlók jelzik, hogy a résztvevők etnikai-vallási színezetet is adnak a történetnek. Aki bevándorló családba született, annál a nemzedéki útkeresés összemosódik az identitásválsággal. Emögött a többségi társadalom kirekesztő magatartása, a kisebbségi közösségek bezárkózása és a francia politika évtizedek óta tartó demográfiai hazárdjátéka egyaránt meghúzódik.
A zavaros indulat Párizs, a vidéki nagyvárosok és Brüsszel utcáira zúdul ki, a barikádokon anarchista, vörös és nemzeti jelképek keverednek a volt gyarmatok zászlóival. Egy brüsszeli demonstráción megkérdezett fiatal így fogalmazott: nem is tudja, mi ellen tüntet, de azért jött, hogy megmutassa, nem hallgatják meg eléggé. Arra a kérdésre, mi az üzenetük, azt felelte: zúzzatok szét mindent. Ez a néhány mondat pontosabban mutatja meg, mi hajtja a zúzókat, mint kötetnyi tanulmány: az elhallgattatás frusztrációja, a megszorításoktól való szorongás, a felszabadult karneváli buli és az artikulátlan gyűlölet elegye lobbantja lángra a Molotov-koktélokat.
