Pál István Szalonna és Bandája: A Kossuth-díj és a zene fontossága
„Boldog vagyok, hogy a Kossuth-díjat nem csak én, hanem az egész zenekar kapta. Ez közös díj” – ezekkel a szavakkal fejezte ki örömét Pál István Szalonna, miután zenekara, a Pál István Szalonna és Bandája átvette a rangos elismerést. A kitüntetés a zenekar több mint húszéves tevékenységét honorálja, amelynek középpontjában a hagyományos népzene hiteles tolmácsolása és a közösségi muzsikálás értékeinek megőrzése áll.
A Kossuth-díj hírének tudatában a zenekar már az átadás előtti hetekben készülődött, és Szalonna számára megdöbbentő volt, hogy a díjat március 14-én adják át, egy koncert keretében. „Első dolgom, hogy beülünk a buszba, és megyünk koncertezni” – mondta, hangsúlyozva a koncertek folytatásának jelentőségét a zenekar életében. „Ez nem egy szólókarrier, hanem a közös életünk is” – tette hozzá, utalva arra, hogy a zenekar mindennapi működése szorosan összekapcsolódik az örömszerzés és az energiát adó muzsikálás szellemével.
A népzene hitelessége a digitalizált világban
Pál István ezután kifejtette, hogy a népzene hitelessége alapvető jelentőséggel bír a modern, felgyorsult világban. Számára a gondolatiság a legfontosabb, hiszen a zene nem csupán dallamok sorozata, hanem mély értékek összessége, a hagyományok megőrzésének eszköze. „A zenekarunk célja, hogy a fiatalság számára továbbadjuk a hagyományos népművészet értékrendjét, a magyar ember hitvilágát” – tette hozzá, kihangsúlyozva a zene, a tánc és a kézművesség összefonódását.
A zenész említette, hogy tanulmányai során sok nagy népi mestertől tanult, akik megerősítették a népzene iránti elköteleződésében. „Az, hogy ki milyen autentikus módon tud eljátszani egy-egy dallamot, függ a tehetségétől és a ráfordított időtől, tehát mennyit tanulmányozott a témában.” Szalonna arra is felhívta a figyelmet, hogy a jövő nemzedék kevesebb kapcsolatot fog tudni kialakítani a hagyományos mesterekkel, így fontos, hogy a zenekar híd legyen a régi és az új generáció között.
Tevékenységek és közösségi támogatás Kárpátalján
A Kárpátalja helyzetével kapcsolatban Szalonna kifejezte, hogy az ottani hiányosság olyan, mintha egy szerv nem működne az emberi testben. Mégis, ez a hiány inspirálja muzsikáját, amelyben „a legnagyobb boldogságban mindig ott van egy kis keserűség”. Népzenei programokat, mentorálási lehetőségeket és táncházakat szeretne támogatni, hogy ezzel a közösséget segítsék. „A gyerekek érezzék, hogy a közösség ereje a legfontosabb, a közös muzsikálásban, a közös örömben” – hangsúlyozta.
A díjátadóra készülve a zenészek a zene iránti éles elköteleződésüket hangsúlyozták. „Az életnek így kell tovább mennie” – mondta Szalonna, reflektálva arra, hogy az elismerés mellett a zene mindig is prioritást élvezett a zenekar életében. „Azonnal letesszük a díszes gúnyát, és muzsikálni fogunk” – zárta gondolatait, ezzel is megerősítve, hogy a zenélés számukra nem csupán hivatás, hanem életforma.
