Kőbányai János: Egy író és polgár jegyzetei az új kormány vagy rendszerváltás hajnalán
Az új politikai időszak beköszöntével kritikák, bírálatok és vélemények özöne árasztotta el a közbeszédet. Különösen érdekes megfigyelni, hogy az írók és újságírók, akik a közéletben jelentős szerepet játszanak, hogyan viszonyulnak az aktuális hatalomhoz. Egy írónak nem szabad egyik politikai oldalra sem állnia, hanem feladata, hogy megfontoltan és objektíven képviselje az általa fontosnak tartott ügyeket, bírálva a gyakorlatokat és döntéseket, amelyek gátolják a közjó érvényesülését.
Az írónak az a szerepe, hogy felhívja a figyelmet a közállapotokra, amelyek javításra szorulnak. Az új vezetés számára három olyan kérdést hozok fel, amelyek közvetlenül érintenek engem, és amelyeket az Index fórumán is megosztottam.
Elsőként, a kulturális támogatások kérdését szeretném érinteni. Különösen fájdalmas, hogy a kultúra támogatása gyakran lemarad a gazdasági érdekek mögött. Csák János, a kultúráért felelős miniszter, a költséghatékonyság érdekében a kultúra fenntartását szponzorok nyakába bízta, pedig a kultúra fenntartása nem csupán üzleti ügy, hanem társadalmi kötelesség is. A magyar kultúra hagyományosan a polgárság és az arisztokrácia támogatására számíthatott, ám a holokauszt és a történelmi politikai válságok során e támogatások jelentősen csökkentek.
A kultúra nemcsak a társadalom arculatának, hanem a közösség összetartó erejének is fontos része. A lelki és szellemi gazdaság fenntartásához elengedhetetlen a könyvtári rendszer megerősítése, amely nemcsak a tudás megőrzésére, hanem a könyvkiadás segítésére is képes. A vidéki könyvtárosok közösségépítő szerepe megkérdőjelezhetetlen; ők segítik a helyi kultúra fejlődését és a közérdeklődés felkeltését.
Második kérésem a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére irányul. Vitézy Dávid, mint főpolgármester-jelölt, ígéretes lehetőséget képvisel, hiszen szakértelme azt mutatja, hogy a közlekedési problémák megoldása prioritást élvez. A folyóközi hajózás, különösen a Duna használata, hosszú távon fenntartható és gazdaságos alternatíváját kínálhatná a városi közlekedésnek. A közlekedési rendszer átalakítása érdekében sürgetem a helyreállítást a Covid-19 által megszakított BKV-hajóközlekedés visszaállításával.
Végül, a holokauszt-emlékezet helyreállítása és a hozzá kapcsolódó intézmények létesítése elengedhetetlen. Az emlékezés nem csupán a zsidók feladata, hanem a magyar társadalom összes tagjának, hiszen a történelmi bűnök feldolgozása és a felelősségvállalás közös érdek. Emlékezzünk, hogy a megfelelő emlékhely létrehozása az elkövetők népének kötelessége, hogy a jövő generációk számára ne csak emlékeket, hanem a béke és megbékélés üzenetét is közvetítsük.
Összefoglalva, az új kormányzatnak figyelembe kell vennie a kulturális, közlekedési és emlékezetpolitikai kihívásokat, és azokra átfogó válaszokat kell adnia, amelyek a magyar társadalom előrelépését szolgálják.
