Bementünk a moziba, és olyat láttunk, hogy majdnem azonnal kijöttünk
Kisgyermekként nem sok szórakozási lehetőségem akadt. A grundra jártam futballozni, nyári estéken plakátokat égettünk a betonpálya közepén, és ott volt még a televízió, amely ontotta magából a szocializmus esztrádműsorait. Mit tehettem, néztem, igyekeztem érteni, mi történik, mire ez a kimódolt jókedv. Aztán unalmunkban átkapcsoltunk a csehszlovák televízióra, és az volt ám a sokk.
Azok a csillogós, végtelenül ízléstelen ruhák, gigaszakállak és bajuszok, műmosolyok, a didaktikussá lényegülő adásrend, a kínos nevetésig csikart poénok – maga a vidám karmester jelenléte mintha visszavetett volna a fejlődésemben. Kivált, amikor a Nagy revüshow Jiřina Bohdalovával és Vladimír Dvořákkal című műsor elején egy sírógörcsig kellemetlen tréfa nyomán egy előadó ugrott elő egy ládából, hogy aztán ezt énekelje: „U, i, u-á-á, ting-ting, balalala, teng-teng…” A szöveg-kép kombináció traumatikusan rögzült bennem. Ha most azt kérdeznék, jobb, hogy ezt elmondtam, azt válaszolnám: köszönöm, határozottan.
Mindez azért jutott eszembe, mert a 10éjszakás kaland című mozi keretét adó, szétkokózott éjszakák látomásaira hajazó, csillogó-pattogó látványvilág éppen tízéves koromba dobott vissza. A filmben Csonka Andrást alakítja a mesterséges intelligencia kreálta figura, részint afféle csillámporos istenségnek látszó randigurut játszva, aki megalkotja azt a tíz alkalmi párt, amelynek tagjai előbb összejönnek a Tinderen, majd tíz önálló epizódban beszélik el találkozásuk történetét. A színész-előadóművész a taxisofőrtől a hajóskapitányig megannyi miniszerepben tűnik fel a nagyjelenetek közötti átkötésekben.
Önmagában ez a tíz Tinder-randisztori nem vészes. Megnézni nem kell félni, nem fog fájni, még akkor sem, ha a végeredmény kevésbé kelti fel az egyszeri nézőben a kohézió érzését. A jelenetek kidolgozása, a képi világ becsületes munkát takar, a dialógusok sincsenek rosszul megírva – helyenként egész jól –, ahogyan a színészi teljesítmények között is akad számos rendben lévő.
Az alapelképzelés nyomán aligha volt ok cöcögésre: az mindig jó hír, ha egy magyar mozi a valóságra reflektáló elemekből épül fel, pláne, ha a képmutatásról szól. Itt nagy adag devianciáról, látens homoszexualitásba oltott perverz homofóbiáról, továbbá a házaséletet szexkellék-készlettel és gyors numerákkal ellentételezni gondolt ürességről is beszélünk, egyfajta beteg mixet tárva elénk mindennapi élvezeteinkről és bűneinkről.
Innen nézve határokat feszegető film a 10éjszakás kaland, de van benne fogyasztható romantikusabb szál, érzésfolyam, na meg az érzet, hogy a sztori sokszor mintha tényleg rólunk szólna. Gyengébb pillanatainkban nevezhetjük korképnek is a Novák Erik rendezte, Kalmár Tibor producelte filmet, persze inkább a huncut-felszínes, mint a mély fajtából.
Fekete Ernő és Nyári Dia magángépes, Dubajból induló és Budapesten végződő duettjében benne van a nagy magyar rögvalóság, a politika, a korrupció, a törvénytelenség édeshármasa; ahogyan a Thuróczy Szabolcs megformálta nagykirály-kiskirály figura is erősen korrelál a valóságos figurákéval. A Thuróczy-karakterről kiderül, hogy igazából meleg, miután a Mészöly Anna alakította randipartnerről világossá válik, hogy transznemű – és jön a klisé: előbb ordítozós ellenkezés a nem várt fordulat miatt, aztán aktus utáni vallomás.
Méltatlan lenne, ha nem szólnék Danis Lídiáról, a kurváról, továbbá Péterfy Boriról, az unatkozó, perverz háziasszonyról, a fiatal vagyok, és kell a pénzt Tillai Zitáról, nem utolsósorban az újgazdag Babinchah Atanázról: amikor már éppen lecsúszna az arcunk a könyökünkről az érdeklődéssel vegyes értetlenkedésben, azt találjuk, hogy mindegyikük bejátssza a teret és vonzza a figyelmet; mentik a filmet, ahogyan mondani szokás.
– Ez mi volt? – kérdezte a feleségem a moziból kijövet.
– Izé… – kezdtem válaszomat, de magam se tudtam, mire gondolok, pedig jó eséllyel Csehszlovákiára. Mindenesetre fontos tudatni, hogy harmincas éveim közepén egy szilveszteri bulin az ágyon ugrálva üvöltöttem a klasszikust, amely szerint Páni a paní, vím jak se ruší žal / Já tíhnu duší jen k Lady Carneval. Nyilván valami poszttraumás stressz zavar, ilyesmi. És ezt a filmet is kiheverem.
5,5/10
A 10éjszakás kaland elérhető mozikban.
